Ma délután ment haza Orsi, merthogy tegnap áthozták a szülei. Nem is tudom, mi lenne, ha Ő és Szilviám nem lennének... eddig bediliztem volna. Komoly dolog a szerelem úgy érzem... végre nincs több 1hónapos kapcsolat, nincs több pasihiány, nincs több várakozás, mert itt van... itt... jobban mondva 640 km-re. Filozofáltunk sokat Vele, hogy ennyire könnyen hogy sikerült egy teljesen tökéletes kapcsolatot összehozni?? Teljesen tökéletes? Ha együtt vagyunk/lennénk az lenne. De sajnos ott az a pár km. Semmi nem megy egyszerűen, mindenért meg kell küzdeni... szerintem az egyik legkegyetlenebb dolog, amikor szerelmes vagy, akit szeretsz az viszont szeret, de a körülmények nem engedik, hogy együtt legyetek... egész nap nézed az órát, hogy még csak ennyi az idő? Ekkor telik a leglassabban... és amikor belegondolsz, hogy 4 napja ilyenkor... elkap a sírógörcs, és azzal nyugtatod magad, hogy 3 hónap maximum, és esetleg láthatod... 

Váltsunk témát... Jó itthon, mert itt van Orsi, Szilvi, Zitta, Maci, Laci... és mert valakik vártak haza, kicsit könnyítette a hazajövetelt. Aztán itt van net, nem úgy, mint a távolabbi otthon... 

Uhh... ma nagyon jó nap volt, az sms-ek szempontjából. Szeretem, és ez tény... ha Róla van szó, bármit megtennék... nem lesz vége sosem:)

egy szám, amiről folyton eszembe jut a nyár szenvedősebb része(L)

Újra itt. Igen-igen, egy hónapja nem írtam... de nem lehettem folyton netközelben, valamikor életem legjobb nyara is el kellett teljen. Alap, hogy Erdély a világ legszebb és legjobb helye.  A honvágy és a sírógörcs természetesen azóta is kísért, de bármelyik pillanatára is gondolok ennek az elmúlt egy hónapnak, egyáltalán nem bántam meg. A legjobbakkal egy ritka jó hetet töltöttünk el, félig nomád körülmények között, aztán punnyadás ezerrel... de utána ami volt... úgy megállítottam volna az időt, de sajnos akármennyire is próbáltam, nem jött össze. De végre vannak ott is helyi haverok... helyi nagy Ő... helyi partytime... szuper volt. Túl jó, hogy sokáig tartson. A lényeg, hogy megtaláltam a tökéletest, egy tökéletes helyen, egy  tökéletes pillanatban. Most valahogy nem tudom szaporítani a szót, mert túl sok minden történt, a  jobbak tudják, ha nem is, majd megtudják... azért egy év és 640 km mesze van...  de na... kitartunk:D!

A rengeteg szúnyog, légy és hangya között legújabb felfedezésem, hogy rengeteg a tücsök! Délelőtt az állomásról jöttem haza, mert ugyebár Orsi itt volt, és kikísértem, szóval zenét hallgattam, és a fülesen keresztül is hangosan daloltak. Néha már ijesztő. 

Ma vásároltam is anyuval... néhány hasznos dolgot Erdélybe, pl egy pizsamát, ami egy cuki fehér póló egy rózsaszín fehér babos rövidnacival. Kicsit elnéztük az időt, így 10-re értünk haza... ennyi történt ma, a tegnapot meg lusta vagyok leírni... de hogy legyen valami mégis, nesze egy jó szám... a dj a leghelyesebb

Apunak segítettem ma picit, még az előző balesetben szerzett sérüléseket javítgattuk a kocsin. Mialatt a szélvédőt beraktuk 10 db szúnyog csípett meg... kicsit viszket csak. Csináltam-e még valami értelmeset az elmúlt 2 napban?? Hát nagyon bele kell gondoljak. Tegnap már nem is emlékszem, hogy mit csináltam... ja filmet néztem. Meg házimunka. ÁÁ most már kezdenek beugrani... miután 3szor kerestem Levit, visszahívott!!! És 100%-ig biztos, hogy jön Erdélybe:). Már csak 8 nap és megyek. Ha inden jól megy, egy hónapig vissza sem jövök... de ha úgy megy, ahogy megéreztem, akkor előbb jövök... Holnap találkozok Botival, Tezenisbe és a népligetbe is el kellene jutnom Orsival. Zsúfolt napom lesz. Kell néha az is... főleg azután, hogy egy jó pár napja a családommal vagyok, nélkülük már majdnem egy hete nem voltam sehol. 

Jaaaaaaaaj menni menni menni menni akarok!

Érdekes az, amikor valakinek az életét nagy vonalakban végigköveted. Ha az a valaki a volt pasid, és  bosszankodtál azon, hogy miért nem egyenes? Mostanra rájöttél, veleszületett betegség. 

Szóval... a leghosszabb pasis sztorimat, aki megérdemli, az tudja. Kedves Béla (persze ez csak álnév), megint kicseszett a barátnőjével. Amióta ismerem, ugyanazt a taktikát használta úúúúúúúúgy.... 6-7-szer... szánalmas, nem? 

Tegnap voltunk Sopronban. Annyira bírom unokatesómat:D:D... nemrég halastavat csináltak az udvarukra, a 12 éves kis srác meg képes egy egész napot eltölteni a kis zöld levelibéka keresésével:D. Nénikém persze rögtön terülj-terülj asztalkámat csinált, közben pakolta össze másnapra a család ruháit, ja és még takarítani is akart. A vacsit persze anyuval összedobtuk, mert anélkül  nem akartak elengedni. Régen voltunk nálunk, a házukon valami mindig változik. Most éppen a tetőtérben csinálják a könyvtárat, ami lehet, hogy konditerem lesz egyelőre, meg Dani második szobáját billiárdasztallal és még egy fürdőszobát (azt hozzáteszem, hogy a földszinten 3 szoba+gardrób+fürdő+külön WC+nappali+konyha+ebédlő, az alaksorban egy teljes lakórész (szoba+fürdő+mosókonyhával egybekötött konyha), 2 autónak garázs, de egy kamion is beférne, +3 raktár-helység). Szóval ja...  kicsikét gazdagok, de normális, barátságos gazdagok. Nénikém felajánlotta, hogy ha jövőre sikerül pénzt gyűjtsünk a  barátaimmal Volt fesztiválra, náluk 3-an simán alhatunk... persze azt mondta, hogy egy páran, de 3-nál több főt pofátlanság odavinnem. Orsi! Laci! Jövőre VOLt FESZTIVÁÁÁÁÁL!!!! Mindenkinek a kedvében járnak:). Tegnap is csak úgy a semmi alkalmából kaptam egy csomó mindent. 

Annyira örültem, mert Jocó (a másik unokatesóm) felugrott a munkahelyéről Olgiékhoz. Beszélgettünk egyet:)  jólesett. Használja becsületesen a volt telómat, és örülök, hogy szereti. 

A ma délelőtti kis akció, amit nem részleteznék, jó volt, bár 50 ezrünkbe fájt. De most nyugi van... és még csak szombat. Aztán vasárnap. Hétfő-kedd-szerda még esetleg eseménydús. Csütörtök-péntek eltelik. Szombat-vasárnap Gellért érkezik, csak még nemtudom melyik nap. Hétfő-kedd mosás mosás mosás. Szerda indulás haza. Csütörtöktől HAWAI.

Az elmúlt két napban semmit nem csináltam. Tegnap a fiúkkal voltam itthon, átaludtuk az egész napot... ennyi. Ma, vagyis fél óra múlva indulunk Sopronba, visszük le Gellértet, egy hetet marad. Ez neki a mennyország:D. Egy hét a kedvenc unokatesójával...

Na mindegy, holnap nem tudok menni a kis csapattal... apu programot csinált, és tegnap este szólt... ha már a nyári összejövetelekről van szó, már ketten visszamondták a kiruccanásunkat... se nem jó se nem rossz. Ha kevesebben vagyunk, egyszerűbb, a többen nagyobb buli. Azért még mindig nagyon várom, és jólesik, hogy a többiek is, akik jönnek:). Félelmetesen repül az idő... nem egész 2 hét és megyünk Erdélybe... 3 hét és jönnek a többiek is:D:D:D wáááááá de várom:D

na szaladok, rohanás vanXD

Mozgalmas nap vééégre juhéééééé :D:D. Orsival ruhapróbára mentünk. Igaz, sikerült másfél órát késnünk (de nem a mi hibánk!! a vonat meg a busz késett fél-fél órát, és sokáig zötykölődtünk a busszal... vagy csak Orsi elaludt, aztán az anyukájához is meg boltba is be kellett ugrani... és tényleg vártunk a buszra negyed órát, és fél óra volt míg felértünk:D... de ezt senki nem kell tudja)... így 10 óra helyett fél 12-re értünk oda. De ott voltunk. És elsőre kiszúrtuk a ruháinkat... össze vissza próbálgattunk, de maradtunk mindketten az első megérzésnél... és mit ne mondjak... nagyon szépek és olyan hozzánk illő:)...  na meg persze OLCSÓ:D... úgyhogy jó üzletet csináltunk.

most nézek egy kis focit, spanyolok játszanak, ha lesz kedvem, akkor még írok

Zavarodottság. Jól csináltam? Lehetett volna másképpen is? Megbántottam. Valakit. Nagyon. Igaz, már féléves a történet... de basszus... miért később jön rá az ember, hogy felelősséget kell vállalni azért, amiket teszünk? Ha csak azért jövünk össze valakivel, hogy legyen valakink, azzal az aktuális valakit bántjuk meg. Csak az az idegesítő, amikor tényleg (jó sok idő elteltével) jövök rá, hogy ezt nem így kellett volna. 

Tegnap buliztunk a kis csapatunkkal (Orsi, Csenge, Laci és én), az esti városnézés után a Dürer Kertben kötöttünk ki. Jó hely, igaz, csak a végére indult be a parti, mint mindig. Meg persze citromos gösser, vodka meg tequila után... Orsinak hála, az alaphangulat megvolt, gondoskodott arról, hogy ne legyünk gátlásosak. Csengétől viszont féltem... biztos utál, biztos be fog oltani, majd meg kell köszönnöm, hogy ha szóba áll velem... pozitívan csalódtam. Semmi ellenszenv, pedig igazán kikészítettem a bátyját. Dumálgattunk, de csak akkor kezdtünk hülyülni, amikor elmentünk WC-re... háááááát ő csak egy kicsit hülyébb nálam:D. Aztán bulibulibuli, majd 2-kor start haza. Viszonylag hamar hazaértünk, tartottunk egy kis traccspartit, aztán aludtunk. Jó sokat. A reggel pont úgy zajlott, mit mindig, majd elindultunk haza. Józanon. Csengével. Ketten. Na itt paráztam, hogy lesz-e miről beszéljünk. Aztán pozitívan csalódtam. Megint. Pasikról dumáltunk, holnap lesz Boti szülinapja. Mondtam Csengének, hogy írok neki sms-t. Persze kifaggatott, hogy miért csináltam. Megértett. Aztán elbúcsúztunk, és itthon vagyok. Gondolkodom. Amikor nincs senkim, az a rossz, amikor van, akkor miért nem olyan... a lényeg az ismeretség... Jajj nem tudom, SEGíTSÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉG!!!!!!!!!!!!

Holnap bulizunk. Jól jön egy kis jó kedv... Ma a társadalomnak hasznos dolgot csináltam, rendet raktam a szekrényemben, minden fölösleges ruhámat kiraktam. Abból is boltot lehetne nyitni. Aztán takarítottam is egy picit, úgy egész délután... de a napomat megalapozta a reggeli ébredésem: anyu üvöltözik az öcsémmel. Na szép. 

Ruhákat is kerestem neten... még mindig nincs meg az első látásra szerelem keringőruha. Még van időm. Ja és aki msn-en is hiányol, annak mondom, hogy fent szoktam lenni:D... csak rejtve. És Zita,bocsi, hogy múltkor nem beszéltünk, de nem akartam Szilvit egyedül hagyni, és köszi, hogy a képeket is elhoztad... Mekkora már, hogy blogban beszélgetünk?:D

Úgy érzem semmi érdemlegeset nem tudok már mondani, úgyhogy nézek egy kis bones-t. Pá

Ezt most csak úgy, mert aranyos szám:D:D

Most csak azért szántam rá magam hogy írjak, mert Zitta hiányol blogon:P. Egyszerűen semmi érdekes nem történik. Vagy csak nincs kedvem leírni?! Tegnap bementünk Szilvivel a városba, aztán Orsi, Zitta meg Laci hozzánk szegődött. A szaffiba mentünk ruhát nézni, de még mindig nincsenek benn a szalagavatós ruhák... Orsi meg az agapéból akar kölcsönözni... már kétszer is végignéztem a kínálatot, de nem nagyon tetszik:S... kedden megyünk megnézni, ha nem találok, akkor szaffiból kölcsönzök.

Szombaton bulizunk, remélem nem jön közbe semmi és Szilvi is el tud jönni.... bla bla bla 

Jajjjjj olyan fura minden... túl rég óta vagyok egyedül. Nehezen viselem. Néha úgy érzem, hogy nagyon hiányzik valaki, akivel eddig soha nem volt semmi, és nem hinném, hogy bármikor is lenne... néha meg egyáltalán nem. Néha meg elviselnék bárkit, aki össze akarna jönni velem, persze aztán rájövök, hogy nem úgy megy. Kezdek depis lenni... és Zitát is megértem... asszem holnap elmegyek futni... úgy kiszaladnék most a világból egy kicsit... ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

Eljött ez a pillanat is, ami az elmúlt egy két hétben, hónapban nem sűrűn volt... unatkozom, így gépezek picit. Megint elegem van abból, hogy vidéken lakok. Ha közelebb lennék Pesthez, dobnék egy sms-t Zittának, hogy fussunk össze és trécseljünk egyet. Tudom milyen szar kedvtelenül ülni és csak bámulni... és amikor kinézel az ablakon... ZUHOG AZ ESŐ. Basszus, nyár van! És 7végén kabátban mászkáltam. Lehangoló. 

Orsi szerdán érettségizik... simán hibátlan lesz... utána  pedig szalagavatós ruhákat nézünk a szaffiban, elvileg Szilvi is jön. Elvileg, mert délelőtt írtam neki sms-t, de még nem válaszolt. Utána át is jönne... ennek az a feltétele, hogy ma meg holnap én főzök, meg "segítek" a takarításban, vagyis  takarítok... vagyis átvállalom a házimunka 80 %-át. Szerencsére tanulnom nem kell, pedig elterveztem, hogy minél előbb nekiállok a mateknak... Jut eszembe, elvileg önszántunkból matekórákra jelentkeztünk 10-en, így a tanárnő hajlandó lenne megtartani a faktot... :D Hol? Mikor? Kikkel is?:D:D:D mindenesetre meg van szervezve rendesen:D

Na most utánajárok a levesemnek, és iszom egy kávét...  meg lefoglalom magam, máris meguntam a gépet.

ÁÁÁ kezdem inkább a péntekkel... ÉVZÁRÓ! Te deum, persze előtte előre megbeszélt találkozó Orsóval a batyin... és nem én vártam rá! Hiihetetlen. A Mátyás-templom előtt (szerencsére csak ott) elkezdett zuhogni az eső, de Orsi felkészült, volt esernyője. Aludtunk egyet, majd mise után a még zuhogó esőben lesétáltunk a félig szétbontott elmegyógyiba, ahol tömegnyomoros körülmények között az igazgatónő hivatalosan is lezárta az évet, és az osztályok jótanulóit könyvvel jutalmazta. Tőlünk Orsit, Danit és engem, szemünkfényeLacit pedig a szavalóversenyen való szerepléséért (különdíjas lett kérem!). Aztán biziosztás... második tanuló lettem, 0,14 századdal vertem meg Danit:D:D:D. És még a könyveket is visszavittem:P. 

Szombaton aztán goooo Hortobágy, szokásos Táltos-napok. Szokásosan hihetetlenül szórakoztató és nagyon jó volt. Este pedig hatalmas tüzet gyújtottak... a többit pedig hiába írnám le... Aztán az esemény után indulás haza, majd fél 3-kor megtaláltam végre az ágyamat. Ma reggel 9-kor képes volt anyu felkölteni, hát nehezen is sikerült kimásznom az ágyamból. Amikor sikerült végre összeszednünk magunkat, irány Újpest. Bérmakeresztanyukámékhoz mentünk, ott pedig egész délutános kajálást és hatalmas monopolipartit csaptunk. Szerencsére, mielőtt jelentős vagyonom elpárolgott volna, eljöttünk:D. 

Szilvi elment osztálytalálkozóra... remélem jól érezte magát:) Elgondolkodtam azon, hogy mit gondolhatnak a volt osztálytársaim rólam... nem hinném, hogy nagyon hiányoznék nekik, mert aki fontos volt valaha is abból az osztályból, azzal tartom a kapcsolatot. Mindegy, Heni tette ma a szépet facebookon, hogy a legközelebbire is szívesen várnak... már ha lesz. Na tényleg mindegy.

Holnap  remélem többet írok... de most vár Gellért és a Tapsi Hapsi- az ezeregy nyúl meséje! Agyó gyerekek! (By T.L.)

Holnap évzáró, és semmi év vége hangulatom nincs. Eddig sem volt... és olyan fura. Eltelt az év minden durranás nélkül. Nem fogtam még fel, hogy ezentúl  ritkábban találkozok majd a barátaimmal... mindegy, csak teljen az idő.... unom a netet, az msn-t, a zenéimet... de szeretem a tesóimat... most  inkább velük ütöm el az időt, azért írok ritkán:S

Ma tudatosult bennem, az állomáson Orsi tanúsága alatt, hogy a teleportálást még gyakorolnom kell. Pedig majdnem megvolt!:D (lehet, hogy kéne abból az "anyagból", amit o.k-n a vár tetején szívtam:D)

Ma még azt is megtudtam, hogy drágaegyetlenimádnivalókedvenc szomszédom vp-be fektetett be... legálisan! Úgy érzem, lesznek kellemesen eltöltött délutánjaim az elkövetkezendő időszakban:)

Mit írjak még? Orsis napok voltak, szokásosan lefárasztottuk egymást, így hazament pihenni:D... filmet néztünk, ettünk, beszélgettünk, beszélgettünk, beszélgettünk, napoztunk, beszélgettünk... ettünk:D...

ez a szám számomra egy újabb hangulatot teremtett...

Eltelt az első normális napom újra itthon. Mit csináltam?? Takarítottam, főztem, sütöttem, zenéket raktam a telefonomra... ja és bébicsőszködtem egy adagot. Tegnap elfelejtettem leírni valamit... belegondoltam, hogy milyen lesz nyáron Erdélyben a legjobbakkal. És megijedtem. (félreértés ne essen, nagyon várom, és nem gondoltam meg magam, megyünk!) Annyira más vagyok ott, annyira más az élet ott... Tényleg a másik életem... félek beengedni oda "idegeneket", akik persze az életem szerves részei... ennek az életemnek. Tavaly nyárig megfogadtam, hogy senki nem jöhet oda, az a hely a valódi intimszférám. Aztán Orsival nagyon jóba lettünk, és elfelejtettem ezt a fogadalmat. Aztán amikor lemondta (NEM AZ Ő HIBÁJA), annyira dühös lettem, mert ha valaki egy ilyen lehetőséget utasít vissza, annak semennyit sem számítok, megint megfogadtam. Aztán ott van nyaranta Szilvi, aki (pl múlt nyáron) betöltötte a legjobb barátnő szerepet... aztán visszajöttem, minden haragom és még az emléke is elszállt, és minden gondolkodás nélkül meghívtam 7 embert. Ez nekik és nekem is nagy felelősség... mert csak most érzem, hogy mennyit jelent Erdély... mert ha valaki bármilyen negatív megjegyzést is fűzne bármire, az ott bántana meg, ahol a legjobban tud. Ciki, de eddig nekem nem volt nagy szám a sok fenyves, a gigantikus hegyek és hely jellegzetességei... de úgy látszik ahogy öregszik az ember, egyre több értéket fedez fel az addig jelentéktelennek tűnő dolgokban. Visszatérve a legújabb rögeszmémhez... egy két emberen kívül nem félek a társaságtól... remélem ők sem okoznak csalódást.

Zitta!!! Én komolyan felnézek rád!(ne aggódj, majd leülök egy sámlira, de akkor is:D) Ha van olyan ember a földön, akibe beleszorult minden szeretet és kedvesség, akkor az a Te vagy (és nehogy egy betűvel is kevesebbet írj, mint eddig!!!TILOS). Úgy, hogy olyan emberek vesznek körül, mint Te és Orsi...  nem tudom rosszul érezni magam... csak picike(rohadtnagy) honvágy:)... de a nyár folyamán elmúlik. Ja és a még egy csaj megemlítésre került, holnap átjön Orsóka (az apukája ugyanis így becézi), mert holnap megtanulja az utolsó 2 tételét és kicsit OFF állapotba kerül:)

A csütörtöki Pakson töltött rohadt meleg nap után indult a buszom HAZA. Gyors zuhany Orsiéknál és sprint a buszra. Hosszú volt az út, részben aludtam, részben ismerkedtem, de unalmas percem nem volt. Este 6-kor indultunk és reggel fél 7-re érkeztünk meg. Egyszerűen imádok megérkezni... Hűvös, ködös idő, és a ködrétegen átszivárognak a nap sugarai, amitől olyan kellemessé válik a látvány(bocsi az érzelgős leírásért... de honvágyam van... mérhetetlenül nagy). 7-kor bedőltem az ágyba és aludtam 9-ig... és egy óra múlva jött értem unokatesóm és mentünk a ballagásra. Iszonyú nagy meleg volt, pedig hegyek között voltunk. Délután jött a kajálás meg a bulizás... és nagyon nagyon szeretem az unokatesómat:) ennyit is rég nevettem. Természetesen a hullafáradt nem elég jó jelző arra, amilyen állapotban voltam. Azért 3-ig énis bírtam. Közben megismertem unokatesóm barátnőjét, a legjobb haverjait... akiktől a székely humornak megfelelő ajándékokat kapott az ünnepelt:). Másnap beszélgettünk, meg ettünk, és mamáékhoz is eljutottam, majd délután jött a telefon: "5 perc és ott vagyunk érted". Kocsikáztunk egyet, aztán sátrat bontottak és megint elmentünk partit nézni. Oltottuk a népet, röhögtünk egymáson aztán hangos zene kíséretében 12-kor hazamentünk. Másnap már a végállapotba kerültünk, és halálra oltogattuk egymást kedvenc uncsitesómmal, de a vicces értelmében a dolognak. Tegnap este pedig elindultunk... nem akartam, nagyon nem. Még nagyszüleim is próbáltak vigasztalni, hogy csak egy  hónap és megint megyek... az olyan hosszú idő... De eladtam a telómat, és megvettem álmaim telóját (samsung s5230 La'Fleur)... és imádom... bár a hatásáról nem mesélnék (anyuféle...)... szóval elektronikailag happytime van.

Látom amíg nem voltam itthon, addig sok fejlemény történt egy nagyon kedves lány nagyon kib***ós érzelmi életében... örülök, hogy volt  bátorsága rendezni a dolgokat:)

Nem akartam ma sem írni... de nem akarok túlzottan lemaradni. Zizz blogja ugyanis nagyon kedves megjegyzéssel indult... de nem fényezem magam:D. Osztálykirándulásról tért haza ma 12 fős kis csapatunk, az osztály vip része, avagy a krém a tortán. Nagyon jó volt, Ádiss!!!! Köszönjük! Volt itt minden, móka és kacagás, sírás és lelkizés... sör meg oszlop:D. Első esténk akciódús keresésbe fulladt, ugyanis két tag eltűnt... vagyis nem, csak mi hittük azt. Szerencsére nem lett belőle baj. Második este, amikor a fiúk lebuktak a sörrel of előtt, Vajda elküldte őket még több sörért büntiből:D. Lementünk sörért, 4 fiú és mi Zittával. Őszintén felnézek rá, nagyon erős lelkileg... hihetetlen, hogy egy hét alatt minden megváltozhat...

Aztán nekem is volt bajom persze... megint előjött valami... a hülyeségem miatt. Tehát lelkiztünk egyet a csajszival, ő szétrugdosott és póznát én meg lelkesen ittam a sört... Aztán persze még egy kis sör, meg ha már megkínáltak, nem mondok nemet. Jól éreztem volna magam, ha nem lett volna ez a hülyeség. Hál' istennek már nagyjából elmúlt, de szar volt mindenesetre. Ma pedig a diósgyőri vár, aztán haza. Imádom őket!:D

Most meg itt ülök, és (mert megkaptam a unokatesóm ballagási kártyáját) nézek egy képet... holnapután megyek haza végre!

Egyszerűen nem tudom megérteni, hogy hogy unatkozhat valaki annyira, hogy egy jelentéktelen esetet ne tudjon elfelejteni. Ha abban leli örömét, hogy az ún. ellenfelét csesztesse (kérdem én, hol vagyok ellenfél? mit tettem?), akkor sajnálom, de őszintén. Én a részemről befejeztem, nem akarok vádaskodni, és nem szeretném, hogy ellenem vádaskodjon akárki. Ha ekkora nyomot hagyott benne az első lánnyal való kapcsolata, hát Istenem! Ne cseszegesse már azzal, hogy elszúrta. Egyszerűbb lenne továbblépni, ha rossz volt, elfelejteni. Azzal nem lesz nagyobb és menőbb fiú, ha azzal dicsekszik: "Fúú de ronda csajom volt" (ezzel jelzem, magát égeti, hogy képes volt egy ilyen rondával valamiért mégis összejönni). Úgyhogy kedves Zsolt! Van egy ajánlatom: hagyd abba a csesztetést, és keress másik ingerforrást magadnak. Ezután a rossz élményeken hamarabb túlteszed magad, és találhatsz olyan lányt, aki tényleg szeret és akit tényleg szerethetsz. A blogodra meg nem azért nézek fel, mert nyomozni akarok utánad, vagy elolvassam az ellenfelem sajtóját, hanem azért, mert még mindig az a véleményem, függetlenül attól, hogy tudsz bunkó is lenni, hogy jó a blogod. Kérlek szépen... semmit nem tettem ellened, nem vagyok az ellenfeled. Igazán remélem, mert tűnsz annyira intelligensnek, hogy felfogod, békén hagysz és ezt a tartalmat nem látom viszont olyan helyen, ahol nem én tettem közzé. Köszi, hogy megérted!

Haza szeretnék menni. Melyik hazába? Erdélybe. Hiányzik, de általában ez van, amikor kedvtelen vagyok. Ott más az élet, feledteti az ittenit. Persze az itthont nem hagynám el, csak nyaralnék egyet otthon. Sosem tudtam elképzelni, hogy milyen ott lakni, ahol született az ember. Így nehezen alakul ki az a bizonyos hazaszeretet. Hűűű... most tényleg hiányzik... az illat, a levegő, az utcák, a hegyek, mindegyik fenyő... az emberek. Egy hét, és 3 napig itt sem vagyok. Mamáékhoz akarok menni, mert nekünk nem úgy megy, hogy átugrunk hétvégén, vagy benézek suli után... az milyen? ...mind1...

Ide megyünk:)

Ülök a könyveim fölött, az asztalomhoz húztam a hatalmas fotelomat, kortyolgatom a forró kávémat, nyitva az ablak. Hideg van, az ablakot be kellene csukni, el kellene kezdeni tanulni. De ilyenkor nincs kedvem hozzá. Nincs kedvem semmihez és senkihez, csak ülni és nézni magam elé, nincs kedvem gondolkodni és álmodozni meg végképp. Nem akarok semmit mondani, még megmozdulni sem. Csak kinézni az ablakon... azt szeretném... ha nem esne az eső, és lenne egy kis nyár hangulatom. De nincs... mintha ősz lenne. El szeretném rakni a könyveimet, kikapcsolni a gépet és olvasni, valami jót, ami nem az én világom... de nem lehet, tanulni kell. Nem tudok... semmit... legszívesebben átaludnám a holnapot, és mindenki csináljon amit akar, én semmit nem akarok.

Nincs kedvem, energiám és lelkiállapotom tanulni. Ebben az évben 2 nap számít még igazán a tanulás szempontjából: csütörtök, péntek. Már nagyon nem ronthatok semmiből, csak javíthatok... szóval kell a jobb irodalomból meg fizikából. Ja és kedvenc tanárúr kiosztotta a kisérettségiket:D kellet volna az a 2-3 pont, amin múlt... de azért ez is jó:D 

Év vége van és olyan fura érzésekkel vagyok tele... most olyan sírhatnékom is van meg nagyon örülök... az osztálykirándulás nagy buli lesz, alig várom. És örülök annak is, hogy ofő szíve meglágyult, és hiába hogy nekem nem tesz jót vele, de feloldozta egy illető eltiltását az osztálykirándulástól. Várom már júliust meg augusztust... de jön a félig uncsi nyár. Most meg dilemmában vagyok. Megint OK NÉLKÜL kaptam jelzőt egy NAGYON OKOS embertől. Vicces, hogy csak az tud beszólni, aki nem ismer, mert aki ismer, az tudja, hogy van önkritikám, köszi. Most bosszuljam meg? (ez azzal jár, hogy kicsit engedek a pasijának, aki elég régóta és nagyon érdeklődik...) Vagy ne? És hagyjam a francba, mert vele is csak az a baj, hogy bunkó? Jajjj nemtudom... különösebben nem érdekel.

Nyomasztó ez a sok eső. De az tök nagy poén, hogy bontják a sulit... közben meg eltűnnek bizonyos értékek... ma pl a latintanárnő telója és az osztálypénzzel teli pénztárcája... bosszantó...

Na Macikám... mivel nem toltad be a fenekedet még ezen a héten, én is berakom:D
 

Pénteken KIDS volt, délelőtt és délután kosár délben pedig atlétika. Teljesen úgy tűnt, hogy rendbe jött a lábam. A meccset természetesen végig erőltetett játékban játszottuk volna Lizával, ha kedves tanárúr az összes negyedben 5 percre Lizát ki nem állította volna... így én voltam az állandó a pályán... volt pár fault is nekem is meg ellenem is, és még büntetőt is sikerült dobnom. A bokám meg egyszer úgy döntött, hogy ennyi elég. A bíró cseszekedett egy sort, aztán lefújták a meccset, megint szétvertek... (mert aki egyesületben kosarazik, az megteheti, hogy hagyja a labdát elgurulni a lába mellett...) mind1, nem egy vagy két emberen múlt a dolog. Aztán fölmentem a suliba Orsiék elé, és a szervezőbrigád megint villantott egyet a lengyeleknek, a lépcsőfordulót telerakták képekkel:D (eddig miért nem???:D) Miután Orsi lelépett, Lacival átsétáltunk a TF pályára. Bemelegítés, majd jöhet a magasugrás... egy ideig még ment is, csak hát mégsem jött rendbe a lábam, az utolsó ugrásnál már alig bírtam ráállni, így sikerült a várt magasságnál jóval alacsonyabbat ugrani... nembaj, érem így is van és két belépő az atlétika Európa Bajnokságra:P. Nagy büszkeséggel tölt el, hogy Orsi, Zita és Laci is éremmel gazdagodtak:D... főleg Orsi teljesítménye a lenyűgöző:D. A délutáni meccsre meg alap, hogy nem tudtam menni...:(

Este anyu elment, maradtam a fiúkkal. Szombaton is volt egy meccsünk, de fölösleges lett volna bemennem. Jobban tűrtem a pótmama szerepet mint hittem, de azért jólenne már visszarázódni a régi kerékvágásba. Már csak ezt a hetet kell kibírni, aztán hawai van. Legyen már június 10 és aztán 11:D

Most Maci kedvében járok, és zölddel írok :P. Tegnap a fenomenális hittan kisérettségit a vártnál jobban sikerült megírni:D. Délben hazajöttem és aludtam egy hatalmasat. Meg persze mint egy őrült, nekiálltam a fizikának, miközben egy nagyjából 15 fős sereg gyűlt össze nálunk, természetesen egytől egyig székely... volt itt ivás meg kacagás... szóval fizikáztam, mert a mai teljesítményem jelesre kellene sikerüljön... így utólag tényleg csak reménykedek benne. Hihetetlenül le tud kötni, és nem fáraszt le, ami, ha tantárgyról van szó, ritka. 

Tegnap amúgy kissé elfogott a honvágy. Persze csak az emberek miatt, és hogy anyu megy "haza". Annyira jó érzés volt este,amikor eszembe jutott, hogy nekem elvileg yahoo messengerem is van, amin elérhetem kedvenc unokatesóimat... barátokat... ismerősöket, akik kis hazai érzést keltenek. Persze rögtön letámadtam unokatesómat, és kibeszéltük az elmúlt egy év eseményeit, amióta nem találkoztunk. Egyszerűen imádom! Fiú és 18 de mindenről el tudunk dumálni... meg persze sírva röhögök 10 perc után a beszólásain. Ballag 11-én, ami annyira necces időpont, hogy a családból csak én megyek... az is érdekes lesz, mert 10-én paksi kirándulás lesz... Nem érdekel, akkor is megyek, mert ez lesz a nyaram egyik fénypontja:D. Na mindegy... Maci Maci... hol az a beígért szám?

Laci csíksomlyói utazásáról hallottunk páran kiselőadást... végre megtapasztalhatta a székely vendégszeretetet:D amúgy nagyon unalmas nap volt... nagyon nagyon...

Pénteken jó lenne, ha 3 lenne belőlem... szombaton elég lenne csak 2. Akkora művészet lesz 13.00-kor magasugrani és kosarazni egyszerre két helyen...... meg a tesóimat szedhetem össze este a szomszédságból... ja holnap kisérettségi... csütörtökön fizika doga, ami nekem tétre megy... kicsit sok lesz a jövőheti 4 tz, és kicsit sok már nekem is és FÁÁÁÁJ A FEJEM

ez pedig MaRci térítő-hadjáratából született:

Annyira leszarom a kisérettségit, hogy már bűncselekmény. Remélem bár a 3-as meglesz. Már két napja próbálom tanulni, de nem gyarapodott túlságosan a tudásom. 

Persze ilyenkor is előtűnik néhány jó szám youtube-on:D pl ez: