Ezt a bejegyzést csak és kizárólag Zitta kedvéért írom:) és azért, hogy nehogy könyvet kezdjen el olvasni:P.
Beteg vagyok... nem mehetek suliba szünetig... :D... valamiért boldogít a tudat, hogy már szünet van:). Még van pár napom Erdélyig. Ha nem lenne ott valaki akiért megyek, hanem úgy mennék mint ezelőtt, akkor ez az egy hét villámgyorsan telne el, de szokásához híven ólomcsizmában lépked. Hősök vagyunk, az tény, ennyit nemtudom ki bírna ki a másikért, mi ez ha nem tényleg az igazi szerelem?:) És mint azt mindig mondom, szerintem mindegyik párkapcsolat valamiért nehéz. Attól mert találkoztok (Zitta-Maci) szinte minden nap, biztos van valami más ami nehéz. Nekem oké, egy picit nehezebb, de csak a távolság miatt, másképpen minden rendben van:) olyan szinten minden, hogy minden:) ennyire szeretve még nem voltam s ennyire se szerettem még senkit:).
Most jó hangulatom van:). Egész nap pihengetek meg beszélgetek és lazulok. Nincs sírós hangulatom és anyuval is minden oké. Ma délelőtt pl Lackóval néztünk mesét, olyan egy imádnivaló gyerkőc:). Sikerült feltankolnom rossz jegyekből, főleg a fizika lett kriminális... de nem érdekel:).
Telnek a napok, lassan de biztosan. Lélegzetvételnyi időm nem volt nagyjából ezen és a múlt héten, kicsit kezdek kimerülni. Ma sincs amúgy túl sok időm semmire, egy órája értem haza de fizika ezerrel. Volt ilyen kérdés? Nem. Bocsi.
Na de szokásosan leírom, hogy miből van elegem: a latintanárból, aki totál seggfej és extra unalmas órákat tart, plusz még békén sem hagy... az időhiányból, hogy igaz kedvem de időm sincs bár azt ami fontos rendesen megtanulni... hogy mégis lassan telik az idő, és ólomlábakon gyalogolunk karácsony felé... hogy nő vagyok és ez zavar egyeseket, mert ezáltal hülye liba vagyok aki nem tud gondolkodni és ha azt mondja rám, hogy "te nő" ezt vehetem egy káromkodásnak is... szóval ja, Andris csak egy ideig vicces a hímsovinizmusával... hogy megint hülyén magyaráztam... pedig nem akartam felidegesíteni, csak én tényleg mindent elmondok:( csak van amikor érthetetlenül és azt is ami nem okoz jó kedvet, sajnálom.:(
Annyira tudom sajnáltatni magam olykor, hihetetlen. De aztán rájövök, hogy senkinek sem fenékig tejfel az élete és a párkapcsolata. Persze happy end a vége mindennek, de heg ott marad pár napig. És nem vagyok bolond, és nem képzelem be a kést a mellkasomba amikor valami nem oké, és hasogat, mert az tényleg ott van... minden kapcsolat más, mindegyikben máshogy lehet megoldani a problémákat és ez olyan érdekes. Amit én az enyémben szeretek, hogy szóban könnyebb megbeszélni mindent, de egy másikban pl csak írásban lehet, és az is probléma és ott is szerelem van. Persze ez egyértelmű, de mióta Keszey tanít, azóta sokkal több dologba gondolok bele... hülye filozófia:D. De most nem érzem azt, hogy csak nekem van bajom és Orsit csak terhelem vele, mert ő ritkán tör ki igazán, de ha kitör, akkor ráébredek, hogy neki is hasonló lelki baja van mint nekem, csak Orsisabb:). És tudok segíteni neki, vagyis én úgy érzem. Minden kertelés nélkül beszélünk meg mindent, őszintén. Ezt szeretem.
A másik... néha olyan gyerekesnek érzem magam és ez úgy zavar. Van amikor úgy érzem, hogy nem is érdemlem meg Őt... annyira szeretem, és annyira görcsölök, hogy jól csináljak mindent... Mindegy... az én bajom, megoldom egyedül.
Még csak ma tanulok éjfélig, aztán Orsi példáját követve téliszünetig semmit nem tanulok, csak karbantartom a dolgokat. Csak a rajzzal törődök. Érdekes, a tanár azt mondja, hogy amikor alkotunk, akkor épp az adott dologra szabad koncentrálni, semmi másra... lehet hogy én vagyok defektes, de ilyenkor én 2 dologra tudok gondolni: 1: akit szeretek, 2: amit alkotok. Mert akkor sikerül igazán jól, amikor "Neki" csinálom, vagyis azért fektetek bele minden energiát, mert ez értünk kell. Aki érti érti, aki nem, annak nem is kell. A lényeg, hogy profinak érzem magam a csoportban, kezdő profinak. És ez jó:)
Na írtam egy adagot... fürtösörgyal felmondott??? Nemááár:) csak hajrá;)
Ott tartottunk, hogy Szilvi unokatesója rosszul lett. Ez az esemény kicsit siettette a hazamenetelt, úgyhogy kb 5 perc alatt a társaság összecsomagolt, és felpattantunk a szekérre:). Először fel sem tűnt, hogy Szilvi apukája ül a traktor kormányánál... ez nem olyan sokkal az indulás után különböző problémákat okozott:D, például majdnem leestünk a szekérről, ami kb 1 méteres kilengéssel pattogott a földön:D. Hát igen... mentünk vagy 70-nel a hegyi úton:D:D:D. Volt aki káromkodott és úgy mentette az életét, volt aki úgy szakadt a röhögéstől, hogy levegőt se kapott (ld. Szilvi:D) és volt aki azt se tudta hogy most konkrétan mi történik, meghalunk vagy nem?:D:D Aztán amikor a vezető és lánya jót élvezkedett a dolgon, akkor visszatértünk a normális sebességbe... én úgy kapaszkodtam, hogy elfehéredtek az ujjaim és amikor megérkeztünk és le kellett szállni, szinte feszítővassal szedtem le a kezeimet. De éltünk! Út közben, amikor lankadt a hangulat, Szilvivel elkezdtünk álmodozni arról, hogy mekkorát tudnánk bulizni, mert itt még ketten nem buliztunk. Aztán megvilágosodtunk, hogy hoppá, szombat van! Szépen, aranyosan, bájosan Szilvia próbálta győzködni az anyukáját, hogy had jöhessen át hozzám:). Mikor megérkeztünk végül elengedték, így elterveztük, hogy biciklivel átmegyünk mamámékhoz, összeszedem a cuccaimat, és lemegyünk a házunkba (ami üres volt:P), és este belecsapunk életünk legjobb partijába:). Én fogtam a biciklimet (nagyapám osztrák túrabiciklijét, totál új), Szilvi pedig az övét (a mamája szoci bringáját, aminek lelke van:D). Tök jól haladtunk, Szilvi méltóságteljesen, totál egyenes háttal, szépen komótosan tekert, én meg úgy röhögtem, hogy szinte leestem a bicikliről:D. Egyszer csak lekanyarodtam, egy számomra egyértelmű útvonalon haladtam, csak elfelejtettem, hogy Szilvivel nem gyakran (kb soha) nem jártunk arra ketten. A kanyar közepén éppen egy aknatető volt, és körülötte szépen fel volt ásva, gyönyörű kátyú volt. Ennyit hallok magam mögött: dirr, durr, csitt, csatt "miii? kanyarodunk???áááááá, szóljál ember, ennek a biciklinek lelke van!! nem lehet siettetni, meg kell szépen kérni előre hogy kanyarodjunk!!!" Konkrétan lefagytam, hogy meghalt a csaj, a zajokból ítélve, de csak szívrohamot kapott:D. Na de a lényeg, hogy túléltük a kanyarodást. Kiértünk a főútra, ekkor csak annyit hallottunk, hogy valami leesett, de nem tudtuk mi az, mindenünk meg volt. Mire mamámékhoz értünk, Szilvi biciklije defektet kapott:D. Nagyapám igyekezett tök profin megcsinálni az érző lélekkel rendelkező bicót, de amint kiértünk a kapun, már leeresztett, szóval meggyőződhettünk a defektről. Hazáig toltuk a bicikliket, ekkor csapódott hozzánk Brigi, az unokatesóm. Mivel éhesek voltunk, beugrottunk a boltba, hogy majd eszünk buli előtt és vettünk müzlit és tejet. Végre megérkeztünk hozzánk, ettünk müzlit és nagy készülődésbe kezdtünk:).
Ennek tiszteletére egy szám:) nemtudom mennyire rémlik Szilvinek, de valaki azt mondta, hogy erre jól nyomtuk:P. Na részemről most ennyi az erdélyi sztoriból, majd még írok:P.
Gyors nap volt:P Öt óránk volt, egy óra elmaradt a művtörim meg 20perces volt kb. Hazajöttem szakdogát gépeltem két órán át, de legalább kész van. Aztán elvégeztem a háziasszonyi teendőket:főzés, pakolás a fiúknak, mosogatógép, takarítás, ruhák stb...nagyon fura, hogy anyu nincs itthon, de örülök mert beszéltem vele és élvezi nagyon, ráadásul ismerősök is vannak szóval szuper:) Beszélünk telefonon és ilyet szól:....képzeld el felszálltunk a buszra és belementünk a Dunába!!.... Nah mondon anyu és ez szándékos volt???? Vagy most a Szt János kórház zártosztályán pihentek és azért mondasz ilyeneket???:O Erre közölte, hogy kétéltű busz...jah bocsi...azt sem tudtam , hogy Magyaroszágon van erre lehetőség, de ki kell próbálnom:P
Csomószor kapom magam azon, hogy várok. Buszra, kajára, barátra, barátnőre, órára, SZÜNETRE, érzésre, hóra, hidegre, hétvégére:) És néha mindezt egyszerre:) Kissé betegesnek tűnhet, de néha olyan gondolataim vannak, hogy hajajjjj' "Nem tudunk olyanra gondolni, amire nem tudunk gondolni." Ez a drámatörink egyik alapmondata.Hasznos. Bár néha álomvilág....
Uuuuuu most jut eszembe, hogy nemsokára disznóvágás:Phehe:D Fontosnak tartottam közölni, bár kér éve mentesülök mert az unokaöcsémre vigyázok;)
Csak persze a zene:mi is legyen?Mi is legyen??? Óóó megvan: ma hallgattam és eszembe jutott az egyik Erdélyi nap! Beával ezt énekeltük:)Vagyis jobban mondva én azt a két sort, amit akkor ismertem belőle:D De ha ezt hallom mindig az nap jut eszmbe és a hegy és az hogy majdnem meghaltunk, és a röhögés, és apu hogy vezetett és jött az elhatártozásom, hogy megyünk este bulizni és a ditróiház, és a veteránbiciklim és hogy Bea megismerte Szabit:):D Szóval a legjobb sztorik:) Mégsem megyek ezt meg kell osztanom Veletek:)
Tehát szüleim mondták, hogy "hétvégén majd felmegyünk a hegyekbe" családdal kirándulni és számomra egyértelmű volt, hogy Beának is jönnie kell:) Család mondta, hogy persze rendben és felhívtam a kirándulás reggelén(egészen pontosan két órával indulás előtt, hogy egy óa múlva ott kéne lennie:D) neki is tetszett az öltet:) Jött! A kiscapat:15 ember elindult a hegy felé, megadva a módját, ahogy azt kell traktorral és szekérrel:P Öcsém és unokaöcsém motorral:P Teljesen idilli hangulat megérkeztünk, hús sütés, séta, Beával találtunk két jópofa követ, ahova leültünk ebédelni, telezabáltuk magunkat, aztán fogtunk egy pokrócot kifeküdtünk a fűbe és felhőket néztünk, hanygát írtottunk szóval mondom minden teljesen idilli volt. Aztán jött az újabb ötlet:mivel mindeki elment gombát szedni, kokojzászni(áfonyát szedni:D:P) stb...mi eldöntöttük, hogy nekünk bizony kellenek jó kis képek, úgyhogy fogtuk a fényképezőt, és elindultunk hegynek fel! Kedves, drága olvasó: ha voltál már Erdélyben akkor tudod, ha nem akkor most szólok, hogy Ne egy kis dombocskát képzelj el vad, félelmetes rókákkal és szúnyogokkal, hanem bazi magas hegyeket, medvékkel! Nem, nem zsiráfokkal:D:) Szóval séta föl és jöttek anyuék, mondtuk ,hogy szétnézünk, apu meg szólt, hogy vigyázzunk mert pásztorkutyák vannak a közelben. Nah itt is meg kell állnom! Ezek sem azok a kis tündibündi simárafésült birka terelő juhászkutyák, hanem 1méteres vadállatok! Komolyan!:D Mondtuk, hogy nem lesz baj és tovább mentünk, apu mondta, hogy azért vigyázzunk. Találtunk egy tök jó helyet, előtte már voltam ott és tudtam, hogy tetszeni fog Beának is. Téynleg gyönyörű. Valahol tisztás szerű, de mégis sziklás szóval:csodaszerű inkább! Fotózgatás: idézném Beát: huh ez nagyon jó, jujj ez tök szuper(majd itt valami eszméletlen félemetes hang éééssss)Woá! Ezen csupán félórát röhögtem. Nana ott tényleg vicces volt! Hallani kell! Oh vissza a sztorihoz. Felmásztunk egy sziklára, fél óra alatt beállítottam a gépet és újabb fotók..a lábunkról, mégsem volt jó beállítás:P Ekkor fura hangok fölnézünk és a szikla alján kettő pásztor kutya...három...négy...öt---bakker már hat és még mindig jönnek. Bazi nagyok, nagyon csúnyák és ugatnak csaholnak folyik a nyáluk. Kezdett tudatosulni, hogy azzal állunk szembe amitől óvtak úgy kb fél órája! Ajjjajjj! Ötlet: Bújjunk a szikla mögé. Nem tudom miért gondoltuk , hogy beveszik, hogy voltak lányok és csiribicsiribá nincsnek lányok!Nem is jött össze, az egésszel csak azt értük el, hogy még közelebb jöttek. Nem maradt más FUTÁÁÁÁS! Át az erdőn és ekkor bevillant, hogy ez csak rosszabb, mert itt sokkal rosszabb is lehet, mint a kutyák....ezt a röpke eszmefuttatásomat megoszottam Beával(közben veszettül sprinteltünk) és mondta, hogy följebb kanyarodjunk az útra és sprint le a traktorig. Megfogtuk egymás kezét és futottunk az életünkért! Túlzásnak tünhet, de volt rá példa, hogy embereket téptek szét ilyen kutyák. Futás le az úton, csakhogy azok is kijöttek az útra, és így melettük futottunk el, ők meg felénk! Láttuk, hogy itt már semmi esély, Bea elkezdett bazi nagy köveket felszedni, én meg minden lelkierőmet összeszedve megfordultam és a rájuk ordítottam, hpgy kusti=gondolom azt jelenti, hogy takarodj vag valami ilyesmi, de mindeki ezt orídtja. Bea meg hátulról sorozta őket kővel. Szerintem konkrétan sokkot kaptak a hangomtól, mert hátráltak, mi meg nem vártuk meg amig magukhoz térnek. Menekültünk, és így már megmenekültünk. Mikor visszaértünk senki nem értette, hogy mi van velünk mi meg nem tudtunk semmit mondani és csak utánna jött ki a dolog, konkrátan alig birtunk járni úgy remegett a lábunk! Ráadásul közben unokatesóm, a kicsi tökrosszul lett szóval azon a téren is pánik volt. Nem értették,hogy mi van aztán mikor elmeséltük...hűha.....és akkor ez még csak a nap eleje. Most nem mesélek többet majd folytatom. Sok lenne így egyszerre! De nem ez volt az egyelten emlékezetes dolog ezen a napon és az is lehet,hogy Tündérke is beszáll a mesélésbe.Jujj és a szám:
Holnap holnapután nem de talán vasárnap folyt.köv:) Legkésőbb hétfőn, addig is:
Még hozzá szalagaavatóra!:) Újra! Szombaton és utánna egy újabb after;) Ma találkoztam Orsival és megkaptam a meghívót, sétálgattunk, szétnéztünk az alleban és rájöttünk, hogy mi még sosem buliztunk együtt! Ami már csak ammiatt is durva,mivel 6éve ismerjük egymást:D:) Na jó volt egy két"buli" de mondjuk inkább társadalmi összejövetelnek és akkor is nagyon nagyon jó fej vagyok. Ezeken a bulikon hangoztak el ezek a mondatok: Vonatozááááásss! Uhh bakker állj mögém! Dehogy állok, állj te mögém:D! meg,..... menjünk a zongora mögé akkor talán békén hagynak. És az egyik ilyen"buli" utánni reggelen pontosan hajnali 5kor jöttek be, hogy most megy a Győzike nem e akarjuk nézni...hát köszi:) Szóval várom már az elős bulinkat:P
Juppi! Eddig panaszkodtam,. hogy milyen nagyon húzós hetem lesz, erre ma kiderül, hogy csak öt órám lesz a tíz helyett és az is öt olyan óra, amiből mondjuk négy órán nem csinálunk semmit. Uhh dupla magyarral kezdünk és kistanár van...atyám az nagyon kész....szegény nagyon pályát tévesztett, vagy csak még nem beszélt egyszerre 15 embernek... nem tudom de valami nem stimmel. Asszem az lesz a legnagyobb kihívás, hogy azt túléljem aztán elvileg tesi elmarad, matek aktív, és művtöri amivel végzünk fél óra alatt ami azt jelenti, hogy kb fél kettőre itthon vagyok:) Csudajó napom lesz:D Ma megírtuk az angolt is:semmiextra úgy érzem jól ment, duplaórás volt de nem durva, úgyhogy ezen is túl vagyok és ezen a héten már több nem lesz. Jövőhéten meg csak biosz:p Tehát amennyire rossz hétnek tűnt az elején annál jobb lesz a végén:) És pénteken színház! Rudolf Péterrel<3+lesz Oroszlán Szonja is....
Szerda az nekem alapból olyan,mintha átaludnám a napot,de ez ma valahogy egész türhető volt:) Este a városban az meg mindig jó:PMinde karácsonyi díszekben, de valahogy nem hat rám! Még nincs itt az ideje:)
Mára csak ennyi! És egy szám:ha már jó kedv és közeli buli akkor ez!
+Egy párbeszéd, ami ezzel kapcsolatban hangzott el:
"-Teszek zenét!
-Jajj neee az ilyen tuccctuccc lesz!
-Dehogy is, Inna tök jó!
-Engem nem érdekel, hogy Hinna, Pina vagy akármi.....de ne!:D:)"
Ma is folytatódott az ami tegnap, csak most még durvább párokkal:P ez ma már határozottan vicces volt:D
Uhh...keddenként csak 10:15re kell bemennen, ami azt jelenti, hogy elég 8kor kelnem. De tegnap elhatároztam, hogy megírom a dráma dogát. Felkeltem fél hétkor, bementem és nem volt ott az osztálytásam ekilve mi elvileg együtt írjuk...na de sebaj egyedül jobb...tanulgattam még egy kicsit aztán elkértem a könyvtáros nénitől a dolgozatot, mire ő közölte, hogy hát nála nincsenek és, hoggy a tanárom nem adta le:( Zseniális...akkor most??? Mondta, hogy szerencsére bent van a tanár a suliban és óra után keressem meg. Itt már elment egy órám,de végül megtaláltam kerestéka dogát 15 percet nem találták, kaptam újat és maradt 1 órám kezdhettem írni. Két dráma elemezés, kevés idő. Döntöttem: nem megyek be magyarra, így nyerek egy órát....és akkor ki bukkan fel a könyvtár épp kinyíló ajtajában..hát persze, hogy a magyar tanárnő, aki aztán nagyon aranyosan megengedte, hogy ,maradjak és nem kellett bemennem órára. Gyakorlatilag két órás folyamatos gépszerű írás és akkor sikerült nagyjából mindet leírni....meglátjuk elvileg nem lehet ötöst kapni, de megpróbálom:P reménykedem.
Aztán nagyjából szokásos nap. Matek csoportmunka ami nálunk karácsonnyal ér fel:P Aztán uhh nap végén ofön elkezd valamit magyarázni a tanár, de csak így kb hallotam és figyeltem:" lesz vmi előadás a művházban az AIDSRŐL, amit IKSOLAIDŐBEN lesz 9-12ig(eddig lankadó figyelmemet kezdtem az információk gyűjtűsére használni)és erre kellene nekem küldenem hat embert":hát öcsém ilyen gyorsan még nem mozdítottam függölegesen az ég felé a kezem, majd kiestünk a padból, hogy mehessünk:P Viccelsz egy napot kihagnyi???:O Komolyan??:P Ott a helyem.
Aztán táncpróba vicces volt! Mint mindig. De a tánc....hát elég ha azok fejét látom akik néznek...hogy senki nem fogja érteni az biztos:)
És másról is döntöttem: Nem érdekel(próbálom) Kész ennyi! Elég! Túl Bonyolult! Három a magyar igazság is nem? NINCS ráadás(asszem:D)Most!
Valaki épp most kérdezte, hogy mi van válasz: a szokásosnálk több, de a normálisnál kevesebb!
Óóóóó és az említett szőke herceg fehér lovon: nem bánnám vagy quadon:de jó lenne most megint menni quadozni....hiányzik:)Metróval, busszal, autóval, villamossal, repülvel , görkorival...ma valahogy nem érdekel: ez ma egy ilyen nap!
ÉLJ A MÁNAK! És ha ma nem kell ennek megtörténnie akkor nem kell, akkor megtörténik valami más. Az a fontos. Miylen pozitív vok ugye??:D
Anyu csütörtökön elutazik, én leszek a ház asszonya és közbe kell majd iktatnom még olvasópróbát, meg délutáni fakt is:) jó lesz!!!
Szombaton pedig "kiélem" magam asszem;)aztán kitudja...:DSzalagavató+afterhuhu;)
Mai nap száma...hm legyen ez tegnap a drogokról tanultunk és ez jutott eszembe...nem ismerem őket, de ez meg a welcome to hellt igen és nagyon bejön. Utobi más okoból is...Jah igen ez az ami nem(kellene) érdekel(jen)
Ha már ketten írjuk a blogot (ami megjegyzem kedvet csinál, hogy pötyögjek pár sort), akkor dumáljuk ki itt az élet nagy kérdéseit:). Szilvi! Attól mert ma egy csomó szerelmes párt láttál, nem feltétlenül találta meg mindenki a párját:P. Amit mondtam, lehet, hogy most perpillanat jól jártál, hogy egyedül vagy. Olyan típus vagy, aki jóóóól ki kell élje magát, és még egyelőre várod a szőke herceget fehér lovon, szó szerint. Csak lehet, hogy a szőke herceg nem is szőke és nincs is fehér lova. De sokkal jobb annál. És akkor érkezik gyalog, bicóval vagy quaddal (:P) amikor legkevésbé sem várod, mert már kiélted magad:).
A mai nap valami fenomenálisan lehangoló volt. Reggel az egy dolog, hogy egy gyorsvonatra sprinteltem, ami szépen elhúzott előttem és 10 percet vártam míg jött a vonatom, de ilyen sírós hangulatom sem volt még (nyilvános helyen). Bámulom minden reggel ugyanazokat a fákat, épületeket, embereket, szagolom a vonat poshadt citrom szagát, érzem néha a huzatot és ülök egy helyben 50 percen keresztül. Ma reggel zenét is hallgattam, hogy legyen egy kis változatosság. Utálom a hétfő reggelt, kizökkent a kis álomvilágomból, ami hétvégén zajlik. Szóval zenét hallgattam, és egymás után játszotta a telefonom azokat a számokat, amiken néha elsírom magam. Ma azok a fák, azok az épületek még siralmasabbak voltak, lehangolóak és szürkék. És még bár a hintót sem láttam, mint bő egy hónapja, amikor senkit nem érdekeltek azok a fák és épületek. Még a suliban sem éreztem jól magam... próbáltak felvidítani, de nem nagyon sikerült. Smink nélkül, fáradtan és melankólikusan ültem végig az órákat (amiknek ma sem volt túl haszna), és zenét hallgattam. Bandi suli után lekísért a batyira, csak mert unatkozott és rég beszéltünk. Elmesélte, hogy milyen jól érzi magát, hogy ökörködhet és hogy ez mennyire levezeti a feszültségét... hát csak lehet hogy ez másokban azt kelt. Mindegy, megkérdezte, hogy mi a helyzet a párommal:). És amikor arra a kérdésére feleltem, hogy mikor láttam utoljára és mikor fogom legközelebb, az "uuuhhhhhhhhhh" reakcióját próbálta palástolni azzal, hogy mindjárt karácsony. Mindegy, nem volt túl sok kedvem hozzá, siettem a vonatra. Na de hazafelé megszállt az a bizonyos elvont énem, amikor kalandozok össze vissza. Az biztos, hogy nem nagyon emlékszem arra, hogy aki leült mellém, nő volt vagy férfi, mikor ült le és még ott volt-e amikor leszálltam. Hogy megállt-e a vonat azokon a helyeken ahol az időt szokta húzni és idegeskedek, hogy emiatt kések itthonról... kezdek a holtpont felé közeledni, de nem fogom elérni, mert nem lehet. Mindig tud jobban hiányozni Ő, mint gondolnám. De már nincs sok... nincs sok... nincs sok...
Pasija/csaja van?:O Ma több új párocska is sokkolt. Elvileg a tavasz a szerelmesek időszaka, de ezt a mai nap cáfolni látszik. Nem mintha irigykednék:)áááá kicsit sem, dehogy:) Bár egy két emberrel abszolút nem cserélnék:) megfelelő embert talált magának:) És nem feltéltlenül negatív:D Komolyan!
Nem rinyálok! Minek? Kinek? Meg amúgy is, mostanság próbálom ezt elkerülni! Minek tépni magam. Tegnap újra bölcsek voltunk Beával és megállapítottuk, hogy majd lesz! Ha kell én várok:) Főleg ha valami olyasmire kell várni, Mint neki, nah arra teljesen szívesen. Hát öcsém az valami hihetetlen, Ide már nem elég a simán fülig szerelmes, álmodózó, vagy rózsaszín felhőben járó jelző! Ez több! Asszem a szerelmet így kéne definiálni: a szerelem az ami a Bea és a Szabi között van:) Néha már komolyan nem hiszem el. Na, de azért nem hiába földiek:)
Hétvége, hétfő semmi extra, de abszolút semmi. Szürke, unalmas, bágyadt, undorító idő.
ÓÓÓ vasárnap vásárolni voltam az öcsémmel(16) és ha ezek után bárki azt meri nekem mondani, hogy én válogatok sokáig azt elküldöm a tesómmal is. Szépen, ügyesen kiválasztottam, hogy mi kell nekem, azokat fogtam és minden akkor kezdődött: Szilvi gyere!!!!! És itt kezdetét vette a lécci ezt fogd meg, ebből hozzál egy kisebbet/nagyobbat, Te ez még elfér, huh figyelj dobom és hasonlóan Szilviterhelő doglok:) Dehát a cél érdekében akármit:) Vicces volt és nagyon jóóóó:)
Apropó viccek:) Ma beszélgetünk osztálytársammal gyerekkori videókról, és kérdezem, hogy Neked tényleg iylen sok van?Ő:miért neked nincs?Én: jah de volt csak keresztapám rávette a Rosalindát:) csupán fél órát röhögött ezen, DE!ez tényleg így volt....Huh gyerekek farsangja nah néézzük:és erre Rosalinda vidáman betáncol(vmi szappanopera). Hát ennyit a fontos gyerekkori emlékekről:D
Jajj és el ne felejtsem a mai magyarfaktos dolgozatot! Nálam a probléma ott kezdödik, hogy itt nincs rizsa mert Arany pályaképét kellett(volna)beseggelni, de én gondoltam majd IQ-ból megoldom! Ehhez hozzátartozik óra előtti "aranyköpésem"(köhömkhm): Nekem Nagykőrösről a Szeeleczki Dávid jut eszembe és semmi más...ami persze nem így van csak vicces volt:D Szóval a magyar tanár közölte, hoyg ennél azért a magyar emelt ismétlem EMELT szintű érettségi könnyebb, de szeretné ha látnánk ilyet is! Hát ööö köszi:) De végülis két óra improvizativ agyalás után asszem elég elfogadható:P Mindeképp jobban jártam mint, egyik csajszi akire ránéztem és a jobb lába már két paddal előrébb volt, úgy próbálta meg lábbal kihúzni a lapokat a táskájából. Azért nem gyenge látvány:) és holnap folytadódik két órás dráma doga(persze fakt) reggel:) ajajjaj:)
Mára ennyi: Fürtösörgyal
Ui:Ma hallottam ezt a számot és igen igen szép emlékekeket idézet:) Erdély Beáékkal:)Ugye neked is Bea(gúnyosan kacsint):D
Lassan olyan ritkán írok, hogy be kell mutatkozzak. Sziasztok! Bea vagyok:). Most írnom kéne a szalagavatóról, de aki kíváncsi a részletes leírásra, az itt megtalálja: www.ziza.blog.hu
Már csak 33-at kell aludni karácsonyig:) tudom, hogy betegesen fanatikus vagyok és Orsi már elmegyógyiba akar küldeni, mert ilyen nem létezik, de ez van... szerelem:). Olyan fura, amikor még a címet írtam kedvem volt mindent leírni, de már elmúlt.
Ugyebár kezdem felfogni, hogy kb egy hónap és megyek haza(Erdélybe). Múlt héten rámtört a karácsonyi készülődés láza és még az órákon is azt terveztem, hogy kinek mit készítek, milyen mintával, milyen technikával...... és amikor van szabad 10 percem úgy, hogy a vonatot se késsem le, akkor tuti, hogy a hobbyművészben vagyok. Rengetek jópofa dolog van ott, el tudnék lenni egész nap bent és mindig elhatározom, hogy mindent megcsinálok egyszer a díszek közül. Csináltam adventi koszorút az osztálynak és ritka jól sikerült. Vicces, mert amikor megvettem a hozzávalókat akkor el se tudtam úgy igazán képzelni, hogy milyet akarok, aztán amikor előttem volt minden, akkor csak jöttek az ötletek:) és tényleg gyönyörű lett, legalábbis nekem nagyon tetszik:).
Örülök, hogy fürtösörgyal ilyen lelkes és ápolja a blogomat/blogunkat:)).
Végre! Hónapok óta először a szokásos dolgokon kívül nem volt semmi extra. Nem mintha bánnám a bulikat...sőőőt:D csak jó végre kicsit itthon lenni:Pés jövőhéttől újra kezdődik minden:hétvégén szalagavató...:)Átlágosan jó nap bár próba után megint előjött az antiszociális énem, de elég gyorsan kihevertem, mikre jó a közösségi oldalak:) Semmi extra....ja de tesómmal kaptunk játékasztalt:minibilliárd, csocsó, léghoki(vagy mi a franc) és mini pinpongasztal, ezzel sikerült megint elütni a napot:) és persze tanulás sehol...maaaajd holnap:)
Fura soha nem ítram blogot. Bár most nincs is miről. De gyakran éreztem, hogy lenne, és erre jött Bea ötlete, hogy itt írhatok. Nyilván majd lesz miről ,csak még meg kell találnom az ideális utat, ahhoz, hogy leírjak mindent úgy, hogy nem írok le semmit:)..................
Üdv mindenkinek! Eznetúl ketten irogatunk:társultam. Erről már volt szó, de mostnara sikerült összehozni.
Végre a világ visszatért a normál kerékvágásba=megbeszéltük a dolgokat Beával és megint minden a régi. Félreértés volt az egész, asszem felfújtam a dolgot....de lényeg a lényeg ezen is túl vagyunk. Továbbá túl vagyunk egy eszméletlen, gyönyörű szalagavatón és az ezt követő fergeteges, vad, fárasztó afterpartyn:) Eszméletlen szépek voltak és olyan büszke voltam:)Aztán after:pici helyen óriási buli:D Volt ott minden, kanapén táncolás, sörfürdő, nyakbantánc:hála Lacinak, ás tánc tánc tánc...aztán lábfájás...:):DSOSE BULIZZ ÚJ CIPŐBEN!:D
A csillagok és bunkók effketus újra visszatért...ez így mégsem igaz...az első fele semmiképp, bár én ezt sosem így láttam.Igazából senki nem ért engem és legkevésbé én magam...de ez most azt hiszem így van jól. Meglátjuk...Boldog vagyok és ezt szeretném is megtartani...
Éljenek a levelek:D A ma esti különösen:) És Bea<3 Szeretlek csajszi!
Ezt meg azért, mert imádom, és mindig jelent vmit ha ő énekel:
TEGNAP sikerült összekapni Szilvivel... nemtudom mi lett, melyikünk változott nagyobbat, de amikor barátnők lettünk, ő szekírozott azzal, hogy ne sértődjek meg, ha megmondja a valódi véleményét... túlságosan hozzászoktam, hogy igazat mondok? Nehéz lenne leszokni... Csak az esett igazán rosszul, hogy egyáltalán nem a helyzethez picit is hasonlító példákat hozott fel, mert velem tényleg szemetek voltak és tényleg átvertek... két tűz között lenni nem túl kellemes, hiába csak 2 hete ismerem a másikat... remélem majd egyszer megérti, hogy ez a helyzet milyen. Minden esetre megvan a meghívója szalagavatóra... remélem valamikor beszélünk és talizunk, hogy tudjam odaadni neki, bár nem tudom, hogy lenne-e kedve még ezek után eljönni.
TEGNAP belekötöttem a bevonuló zenébe. Monoton unalmas dallam, és aztán mások is osztották a véleményemet. De természetesen ma kicsit feldúltan meg volt kérdezve tőlem, hogy milyen jogon kötöttem bele... szarul esett, ha viccből is mondta. De az a bunkó paraszt, aki felszólal. Érdekes, hogy ezután egy jobb számot sikerült választani, ami mindenkinek tetszik... akkor nem értem, miért kell beszólni???
MA anyu megint kezdte a szokásos szentbeszédet... minek írjam? Már unalmas. Mindenesetre az alaphangulatot biztosította estére. MA a feleltem töriből, jó lett, csak éppen nem tudom kifejezni magam, és ofő valamiért szerintem berágott rám, de nemtudom miért... rég volt ilyen lekezelő. De minden szar feladatot majd "a Bea és az Orsi megcsinálja!"... fárasztó.
Ilyenkor csak az nyugtatna meg egy kicsit, hogy Vele nem kapok össze semmin, minden tök jó. Minden tök jó, ezzel nincs baj, de mért vagyok ilyen szerencsétlen??? Tanulnék meg rendesen beszélni... hihetetlenül bosszant. De szeretem... nagyon nagyon szeretem... és majd almát fogunk enni tévénézés közben és szembekacagunk a távolsággal, hogy nesze neked, nem fogsz ki rajtunk! hááhhháááhhhááááá szóval Szeretlek:)
Fáj és hasít keresztben, szó szerint mar. De erősít és kitartásra késztet és köszönöm, hogy van, mert nélküle pont olyan szürke lenne minden mint ezelőtt. Két hónapja nem találom a talajt, végre kialakult egy biztos jövőképem, tervek hada cikázik össze vissza.
Életem legszebb napjait töltöttem el hétvégén a szerelmemmel:). Egy volt a baj, mégpedig az idő. Teljes nyugalom, hatalmas szeretetáradat... és elmúlt.
Viszont köszi Zitta, nagyon édes vagy:) igaz, sírtam egy jót a számon, de gyönyörű:) és ne aggódj, mert nem leszek mindig szomorú, csak ez a pár nap nehéz, hozzá szokni, hogy megint ő ott én itt... utána megint rákezdek a hülyéskedésre angolon és úgy általában.
Tudnék még írni, most tényleg, de nincs erőm:( csak sírni, de ez olyan sírás, amitől megnyugszok, mert tudom, hogy szeret, és ha ezt kibírjuk, akkor mindent:). Most vár az üres, már nem olyan lelkesen hívogató ágyam, a kedvenc pólóm, a kedvenc képem, Jónás könyve és a vigasztaló tudat, hogy telnek a napok...
Lassan, de telnek a napok. De rászoktam a kiss fm-re, és nagyon nagyon jó!!! Igaz román rádió, de nagyon jó zenéi vannak:). Már az a csoda, ha írok ide, nem úgy mint azelőtt, hogy az volt a nagy szám, ha egy nap nem írtam. Msn-t nem használom, hétvégente a külvilágtól elszigetelten élek... annyira jó:D.
Mivel nem írok annyit, mint ezelőtt, mert nincsen se kedvem, se ihletem hozzá, mert ha írnék, akkor is csak Róla, és arról hogy mennyire szeretem, szeretném megosztani a blog írását valakivel...:) méghozzá művésznevén fürtösörgyallal:). Ettől függetlenül írok én is, csak nem olyan sűrűn:) akinek legfőként írnám, vele úgy is beszélek minden nap...
Ma véglegesen bebizonyosodott, hogy ki az a három ember, akik az életem építőkövei (a családomon kívül). Azt mondják, hogy a 18. szülinap pont olyan, mint a többi. Hát nem. Sokkal többet mutat meg a számodra fontos emberekből, ki és hogyan köszönt fel. Számítottam arra, hogy majd valami szép smseket kapok, de csak egyet kaptam, és a legszebbet... amivel megmutatta az a Valaki, akitől kaptam, hogy nem csak a sablonos "boldog szülinapot" sms-ek léteznek... a legtöbb szeretetet kapom tőle, és percenként hálát adok, hogy megismertem és megszereztem...
Orsival nem ajándékoztuk egymást:) vagyis csak jelképes csoki-ital ajándékkal:) és naaaagy naaaagy öleléssel:) reggel a Batthyányin pedig sokkal romantikusabb:D:D.
Szilvi viszont igazán kitett magáért... még most is alig fogom fel... reggel képes volt a vonatomra felszállni... délután pedig a legédesebb ajándékot kaptam tőle:) saját készítésű, saját emlékekkel... egyedi, és ezért a legjobb:)
Így nevezném általánosságban az itthon zajló érzelmi életet. A szüleim valahogy fantasztikusan ráéreznek ennek az alkalmazására... sajnos én is képes vagyok rá. Meg Gellért is... de rohadt jó érzés, amikor 2 hónapja először próbálok értelmesen kommunikálni az öcsémmel, és akkor is én érzem magam szarul... Sajnálom szegényt, mert mindenki cseszteti, de kiharcolja. Mert amikor el van tiltva a géptől, simán odaül és leszarja a világot... és annyit mond, hogy "bocsika". Érdekes, hogy anyut nem zavarja a gyereke neveletlensége, ezért egy magánszámként leültem beszélgetni tesóval... csak az a baj, hogy nem tűröm, ha pofátlankodnak velem, és annyira felhúztam most is magam, hogy kezdtem a lelki terrort... szerencsére én, nem úgy mint a szüleim, 5 perc után észrevettem, és áttértem a szép beszédre... anyu persze ekkor kellett belépjen és kiosszon, hogy nevelés az ő feladata, ne szóljak bele, mert nincs jogom. Én nem neveltem... csak beszélgettem... kérdeztem és választ vártam... de már ezt se szabad csináljam.
Amúgy ez a hetem gyorsan elment, persze miközben telt, iszonyatosan lassúnak tűnt. Csak mert van mit várni. Mostmár totál hulla vagyok, de mikor lefeküdnék mindig van egy újabb és újabb dolgom... már kicsit sok, és tényleg csak az a tudat éltet, hogy 3 hét múlva ilyenkor...<3...
A hetemet "bearanyozta" a drága egyetlen világfájdalmas bunkó. Sajnálom őt valahol... hogy tudja így elszúrni az életét? Dehát valakinek hülyének is kell lenni...
Napról napra jobban szeretem... napról napra nehezebb... de ez a szép az egészben, hogy van amiért küzdeni:) van amit tervezgetni. És az a hihetetlen, hogy minden nap tud újat mondani, amivel levesz a lábamról:) Szeretlek!
Tegnap partiztunk, mégpedig 18-asat. Orsit és a két unokatesóját ünnepeltük... de azért inkább Orsit. Jó buli volt:D. Volt ott minden, evészet, ivászat, pipa, tánc, lelkizés, német srác női vécében való hányásának hallgatása, eső... és még rengeteg minden:). Örültem annak, hogy a társaság iszonyat jó volt, Orsi pedig nagyon jól érezte magát... én pedig betartottam amit megígértem... amit ígéret nélkül is betartottam volna, de így jobban esett:) és hogy ezért is büszke rám:)
Csak először egy, aztán két dolog árnyékolta be a kedvem... mindkettőről éreztem, hogy előbb vagy utóbb bekövetkezik és egyáltalán nem lesz jó. A megérzéseimtől már gyakorlatilag rettegek. Tegnap ugyanis egész nap éreztem, hogy valami nincs rendben Vele, aztán kiderült, hogy tényleg nem volt minden rendben... amikor szeretsz valakit, és tök nyugis minden, kezded megszokni a távolságot, érzed, hogy teljes a harmónia köztetek, igaz hogy érzékenyebben érint minden más, de boldog vagy... és egy pillanat töredéke alatt elveszítheted ŐT, aki fényt vitt az életedbe... önhibáján kívül... más akaratából... visszafordíthatatlanul. Mert valaki öngyilkos akart lenni, és éppen ő kocsiját vette célpontul... legalább az önjelölt célja sikerült... de NEKI nem lett semmi baja szerencsére. Ép. És nem veszítettem el. És ilyenkor, amikor a legnagyobb szüksége lenne rám, nem lehetek ott. Újra és újra rádöbbenek, hogy mennyire szeretem, és nem tudnám elképzelni nélküle... és mégjobban féltem mint eddig...
A másik pedig... tudom, hogy nem szólhatok bele, és nem is akarok! És soha nem fogom azt mondani, hogy megmondtam, mert nem mondtam meg... csak éreztem. És ami történt megtörtént, és nem bánta meg, és örülök hogy jól érezte magát.... de... hosszútávon? Elfelejti, az tuti, csak idő kérdése... csak nem szeretem, amikor csalódik... igen, megint a kis reménythozó csillagról beszélek:)...
Szörnyen lassan telnek a napok, még úgy is, ha tanulok. Pedig eddig akkor valahogy repült az idő és sosem volt időm másra. Most lenne időm másra, de annyira nincsen életkedvem semmihez. Csak beszélgetek egész nap. A szüleim már kérdőn néznek rám, lassan azt hiszik szerintem, hogy depressziós lettem. Tegnap délelőtt nem voltak itthon, délután készülődtek, mert este székelytalálkozó volt. Mehettem volna. Ma elmentek nagy bevásárlásra, amit sosem hagyok ki... mehettem volna. Most sincsenek itthon, elmentek vacsizni egyik családhoz, akik székelyek... szintén mehettem volna. Az egész hétvégémet a szobámban töltöttem, álmodoztam... beszélgettem... persze csak egy valakivel, mert máshoz nem volt kedvem. Tegnapelőtt éjjel valami borzasztó álmom volt, ilyet még sosem álmodtam... lényegtelen, hogy mit, de szörnyű volt, és nem akarom soha, de soha hogy megtörténjen!
Nemtudom, hogy a barátaimnak mennyire tűnt fel, hogy így magamba zárkóztam, igyekszem nem kimutatni... de ma elgondolkodtam, és még fel sem fogtam a sulit és azt, hogy itt vagyok... folyton Erdélyről ábrándozok, a legszebb nyári pillanatokról, és RÓLA. Szörnyű amikor a valóság visszaránt a földre. Nem akarom... hiányzik, és néha úgy érzem,hogy megbolondulok, de egyszer sem inogtam meg eddig, szeretem és ő is szeret... csak nehéz, nagyon.
Már úgy is rég raktam be számokat, ma kettőt is fogok...
egyet Szilvinek, a másikat pedig azért mert nyugis
Elkészítése: A nyers kolbászt egy vaskampó segítségével felakasztjuk valami olyan helyre, hogy ne kapjon lángot semmi. Ezt követően egy, esetleg ha bambák vagyunk kettő szál gyufával meggyújtjuk a disznóperzselő kézi készülék azon végét, ahol a gáz égés céljából kitávozik, majd ha eléri a kellő lángnyelv nagyságát, akkor óvatosan meg-megcsapatjuk vele a kolbászt. A műveletet csak akkor szabad megkezdeni, ha már ott van mellettünk egy paraszt. Onnan lehet megtudni, hogy mikor van kész a kolbász, hogy a parasztnak rendesen csorog a nyála. Ekkor a lángot eloltjuk, és a kissé meleg kolbászt felajánljuk emígyen: Nesze, paraszt!
Igen, értettem a célzásokat, de ha egyszer nincs kedvem írni, akkor mit csináljak?:) Na most lökök ide pár betűt, hogy legyen szép napotok!
Ja. Suli. Leszedett tisztaúj radiátor, egy elvett ellenőrző, másfél órás késés már 3. nap, és rengeteg fenyegetés a tanároktól, hogyha nem viselkedünk jól... dehát az emberek maradtak, lehetett tudni, hogy nem javulunk. De ez nem is lényeg. Mostanában tényleg elment a kedvem az írogatástól... talán mert van jobb elfoglaltságom is??
De ha sztorizni kell... olyan rossz érzés, amikor tudod hogy valaki mérhetetlenül bunkó, de egy kis remény akad arra, hogy hátha változik és visszavesz az arcából... de akkor is elbaltázza a lehetőségét és megmutatja, hogy tud bunkóbb is lenni. Csak a kis reményt hozó csillagot sajnálom, akinek ez (hiába is tagadja) rosszul esik... nem kicsit, NAGYON! De csak bíztatni tudom, hogy túl jó csillag egy ilyen bunkóhoz:) majd jön egy "Szabi" neked is szívem:).
Telnek a napok, eddig lassan, de majdcsak beindul. Legyen mááááár október 15!!!!
Hát ha mi nem is, jobbik felem az unokatesómmal felment a hegyekbe... a kisházhoz... ahol egy hónappal ezelőtt a haverokkal punnyadtunk. Hiányzik......
Van aki siratja az időt, de én nem. Imádom a nyarat a semmittevés és Erdély miatt, és mint ahogyan Zitta is mondta, nem érzem azt amikor 10-ig alszom, hogy az értékes időmet pazarolnám, hanem élem az életem. De nem szeretem a hatalmas hőséget, amikor olyan meleg van, hogy érzed, hogy lassan rohadni kezdesz. Inkább legyen 20 fok körül, mert az olyan emberi hőmérséklet, és ha fázol, fel tudsz öltözni. És még azért várom, hogy teljen az idő, már a sulit is várom, pörögjenek a napok. Végre érzem, hogy tanulni akarok, nem vagyok megszállott, de tanulás közben is telik az idő, mindent bele akarok adni, és október elején Erdélybe akarok menni. Ahhoz pedig az kell, hogy jól tanuljak, apu ne tudjon a tanulásra hivatkozni, itthon pedig anyunak nem szólok vissza, hogy ne legyek rossz, és akkor anyu is elenged.
Nézegettem a sulikat. Hova tovább??? Ha a BME nem jön össze, kell b terv. Találtam. Sopron! Igaz, messze van a családomtól, a barátaimtól, de rokonok vannak ott, ha fizetősre jutok be, az sem vészes. A felvételi sem teljesíthetetlen, akár magamtól is össze tudnám állítani a prezentációt, de sürgősen rajztanár kell! A szak teljesen jó, építőművész, belsőépítészet szakirány. Állítólag könnyebb bejutni mint Pesten, igaz, nem olyan neves egyetemre mennék, bár ha Nyugat Magyarországi Egyetem, csak hallott már róla más is. Anyunak pl van ismerőse aki ott tanít. Ráállok idén(jókor!?) arra, ami nagyon kell: matek, fizika, rajz, angol. Ez még nem is sok, a többi meg le van ejtve. Persze Sopron akkor lenne főleg istenkirály hely, ha még együtt lennék Vele, akkor tuti Sopronba menne dolgozni. Adja az ÉG, hogy sikerüljön!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Komoly lelki próbán vagyok túl. Nem úgy képzeltem el az első komolyabb összezörrenést, hogy neten keresztül, és nem tudom, hogy hogyan hozhatnám helyre. De sikerült... bár még mindig tudnék sírni. Szerencse, hogy itt volt Orsi, és szegénykémnek pattoghattam... de végre szent a béke, megbeszéltük, és többet nem szeretnék ilyet, nem szeretném megbántani, mert annál rosszabb nincs, amikor véletlenül bántom meg.
Úgy volt, hogy megyünk ma velencére is, de ha apunak nincs kedve menni valahová, akkor oda nem is megyünk. Így punnyadtam egész nap, hála Gábornak, aki csak úgy beugrott, és kiveséztünk mindent. Közbe belenézett a gépem állapotába is... aztán kicsit helyrepofozta. Meséltem neki Erdélyről, és miután végighallgatott, levonta a következtetést: "hallod... neked itt nem jó... ha városban laknál, oké... de k**vagyorsan el fogsz innen pucolni ha lesz rá lehetőséged...". Hát ki tudja. Lehet. Aztán lelépett, segítettem picit anyunak, és MEGINT vendégek jöttek.
Hihetetlenek a megérzéseim... visszatérve a vitázásra. Éreztem egész nap, de nem mondta el, hogy mi a baja... aztán mégis... és most annyira jó beszélgetni! Iszonyúan szeretem, és ez nagyon jó érzés, mert tudom, hogy Ő is. És egy dicséretre méltó felszólalás:
Én nem fogom játszani itt a hős szerelmest (h nehogy ide menj vagy
nehogy azt csináld vagy nehogy meg csalj vagy nehogy így vagy
úgy)szerintem el tudod dönteni, h mi jó és mi rossz neked vagy nekünk. Én
nem leszek egy szűk agyú állat, mint néhány haverom. Ennyi az egész.:)
Pénteken beutaztam Orsihoz. Már az utam komoly volt, a szokásos rohanás után jött a vonat, és amikor jött a kalauz és venném a jegyet, elkezdi, hogy a vonat Kelenföldig megy, mert a déliben kisiklott egy vonat... hát kössz. Aztán persze előbb megállt a vonat és egy IC bevitt a keletibe. Onnan viszonylag gyorsan odaértem Orsihoz. Este kimentünk tűzijátékot nézni, nem húztuk el az időt, olyan fél 9-kor elindultunk tőlük. Nem vagyunk profik kicsit sem:P, 9 előtt 5 perccel a tömegen keresztülmászva az Erzsébet-híd Margit-híd felőli lábánál kötöttünk ki, kerestünk ülőhelyet, és természetesen találtunk, leültünk és kezdődött is. Aztán be akartunk ülni valahová, menet közben egy szabadtéri techno-partyra akadtunk, beültünk a gödörbe, buliztunk 1-ig, aztán hazamentünk... elég jól megünnepeltük aug. 20-t.
Ma persze dolog van, de tudok beszélni Vele legalább:)...
ezt meg csak úgy... mert Orsi azt mondta, önkínzást végzek...
Ma nem ébresztett sms. Ezért keltem fel csak 11-kor. De ma jókislány voltam, nem kellett szólni, hogy csinálj ezt-azt, nekiálltam vasalni, és 4-ig csak vasaltam.... aztán pucoltam ablakot, főztem... aztán kicsiszivemmel beszélek régóta:). Ma az ajánlószelvények is megjöttek, és nekem is jött egy. Tiszta jó.
Haza kéne menni... jó, itthon vagyok, de oda a másik haza... már annyi terv van, annyi lehetőséget átbeszéltünk, de annyira örülnék, ha most szeptemberben el tudnék menni, csak egy kis szerencse kellene hozzá.
Holnap megyek Orsihoz, a terv még nemtudom mi... remélem megyünk valahová, kicsit teljen az idő... Zittám, valamikor össze kéne futni!
Anyuéknak ma van a házassági évfordulójuk... a huszadik. És végre boldogok, kint pedig egy gyertyákkal megrakott asztalon fogunk vacsizni... kicsit feleslegnek fogom magam érezni a tesóimmal együtt. De ez van, enni nekünk is kell:D.
Reggel sms ébresztett, FÉL 9-KOR!:) Jó volt erre ébredni, de annyira álmos voltam, hogy aludtam még 10-ig. Kicsiszivem ekkor persze már a világ másik végén volt, és jó hírt közölt, így jó kedvvel indult a napom... de itthon gondoskodtak arról, hogy csak az indulás legyen jó. Nembaj, puffogva elkezdtem a szokásos melót itthon, aztán belejöttem, kipucoltam a szobámat, csillog-villog minden. Aztán anyu lazára engedett, gépezhettem picit. Mostanra meg már a műszaknak vége, hálistennek. Ha kiszámolom, 11-től 20 óráig néhány pisiszünettel pörögtem. Napi 9 óra... és csak kaját, szállást meg netet kapsz érte, elég kemény szerintem.
Tegnap ellopták apu telóját:D a vicc az egészben az, hogy a telefon ősrégi, mondjuk pénz volt rajta... ja és a zöldségesnél... -.-.
Most viszont van fontosabb is, mint blogolgassak:)(L)
