TEGNAP sikerült összekapni Szilvivel... nemtudom mi lett, melyikünk változott nagyobbat, de amikor barátnők lettünk, ő szekírozott azzal, hogy ne sértődjek meg, ha megmondja a valódi véleményét... túlságosan hozzászoktam, hogy igazat mondok?  Nehéz lenne leszokni... Csak az esett igazán rosszul, hogy egyáltalán nem a helyzethez picit is hasonlító példákat hozott fel, mert velem tényleg szemetek voltak és tényleg átvertek... két tűz között lenni nem túl kellemes, hiába csak 2 hete ismerem a másikat... remélem majd egyszer megérti, hogy ez a helyzet milyen. Minden esetre megvan a meghívója szalagavatóra... remélem valamikor beszélünk és talizunk, hogy tudjam odaadni neki, bár nem tudom, hogy lenne-e kedve még ezek után eljönni.

TEGNAP belekötöttem a bevonuló zenébe. Monoton unalmas dallam, és aztán mások is osztották a véleményemet. De természetesen ma kicsit feldúltan meg volt kérdezve tőlem, hogy milyen jogon kötöttem bele... szarul esett, ha viccből is mondta. De az a bunkó paraszt, aki felszólal. Érdekes, hogy ezután egy jobb számot sikerült választani, ami mindenkinek tetszik... akkor nem értem, miért kell beszólni???

MA anyu megint kezdte a szokásos szentbeszédet... minek írjam? Már unalmas. Mindenesetre az  alaphangulatot biztosította estére. MA a feleltem töriből, jó lett, csak éppen nem tudom kifejezni magam, és ofő valamiért szerintem berágott rám, de nemtudom miért... rég volt ilyen lekezelő. De minden szar feladatot majd "a Bea és az Orsi megcsinálja!"... fárasztó. 

Ilyenkor csak az nyugtatna meg egy kicsit, hogy Vele nem kapok össze semmin, minden tök jó. Minden tök jó, ezzel nincs baj, de mért vagyok ilyen szerencsétlen??? Tanulnék meg rendesen beszélni... hihetetlenül bosszant. De szeretem... nagyon nagyon szeretem... és majd almát fogunk enni tévénézés közben és szembekacagunk a távolsággal, hogy nesze neked, nem fogsz ki rajtunk! hááhhháááhhhááááá szóval Szeretlek:)