Fáj és hasít keresztben, szó szerint mar. De erősít és kitartásra késztet és köszönöm, hogy van, mert nélküle pont olyan szürke lenne minden mint ezelőtt. Két hónapja nem találom a talajt, végre kialakult egy biztos jövőképem, tervek hada cikázik össze vissza. 

Életem legszebb napjait töltöttem el hétvégén a szerelmemmel:). Egy volt a baj, mégpedig az idő. Teljes nyugalom, hatalmas szeretetáradat... és elmúlt. 

Viszont köszi Zitta, nagyon édes vagy:) igaz, sírtam egy jót a számon, de gyönyörű:) és ne aggódj, mert nem leszek mindig szomorú, csak ez a pár nap nehéz, hozzá szokni, hogy megint ő ott én itt... utána megint rákezdek a hülyéskedésre angolon és úgy általában.

Tudnék  még írni, most tényleg, de nincs erőm:( csak sírni, de ez olyan sírás, amitől megnyugszok, mert tudom, hogy szeret, és ha ezt kibírjuk, akkor mindent:). Most vár az üres, már nem olyan lelkesen hívogató ágyam, a kedvenc pólóm, a kedvenc képem, Jónás könyve és a vigasztaló tudat, hogy telnek a napok... 

SZERETLEK!