Egyszerűen nem tudom megérteni, hogy hogy unatkozhat valaki annyira, hogy egy jelentéktelen esetet ne tudjon elfelejteni. Ha abban leli örömét, hogy az ún. ellenfelét csesztesse (kérdem én, hol vagyok ellenfél? mit tettem?), akkor sajnálom, de őszintén. Én a részemről befejeztem, nem akarok vádaskodni, és nem szeretném, hogy ellenem vádaskodjon akárki. Ha ekkora nyomot hagyott benne az első lánnyal való kapcsolata, hát Istenem! Ne cseszegesse már azzal, hogy elszúrta. Egyszerűbb lenne továbblépni, ha rossz volt, elfelejteni. Azzal nem lesz nagyobb és menőbb fiú, ha azzal dicsekszik: "Fúú de ronda csajom volt" (ezzel jelzem, magát égeti, hogy képes volt egy ilyen rondával valamiért mégis összejönni). Úgyhogy kedves Zsolt! Van egy ajánlatom: hagyd abba a csesztetést, és keress másik ingerforrást magadnak. Ezután a rossz élményeken hamarabb túlteszed magad, és találhatsz olyan lányt, aki tényleg szeret és akit tényleg szerethetsz. A blogodra meg nem azért nézek fel, mert nyomozni akarok utánad, vagy elolvassam az ellenfelem sajtóját, hanem azért, mert még mindig az a véleményem, függetlenül attól, hogy tudsz bunkó is lenni, hogy jó a blogod. Kérlek szépen... semmit nem tettem ellened, nem vagyok az ellenfeled. Igazán remélem, mert tűnsz annyira intelligensnek, hogy felfogod, békén hagysz és ezt a tartalmat nem látom viszont olyan helyen, ahol nem én tettem közzé. Köszi, hogy megérted!