A csütörtöki Pakson töltött rohadt meleg nap után indult a buszom HAZA. Gyors zuhany Orsiéknál és sprint a buszra. Hosszú volt az út, részben aludtam, részben ismerkedtem, de unalmas percem nem volt. Este 6-kor indultunk és reggel fél 7-re érkeztünk meg. Egyszerűen imádok megérkezni... Hűvös, ködös idő, és a ködrétegen átszivárognak a nap sugarai, amitől olyan kellemessé válik a látvány(bocsi az érzelgős leírásért... de honvágyam van... mérhetetlenül nagy). 7-kor bedőltem az ágyba és aludtam 9-ig... és egy óra múlva jött értem unokatesóm és mentünk a ballagásra. Iszonyú nagy meleg volt, pedig hegyek között voltunk. Délután jött a kajálás meg a bulizás... és nagyon nagyon szeretem az unokatesómat:) ennyit is rég nevettem. Természetesen a hullafáradt nem elég jó jelző arra, amilyen állapotban voltam. Azért 3-ig énis bírtam. Közben megismertem unokatesóm barátnőjét, a legjobb haverjait... akiktől a székely humornak megfelelő ajándékokat kapott az ünnepelt:). Másnap beszélgettünk, meg ettünk, és mamáékhoz is eljutottam, majd délután jött a telefon: "5 perc és ott vagyunk érted". Kocsikáztunk egyet, aztán sátrat bontottak és megint elmentünk partit nézni. Oltottuk a népet, röhögtünk egymáson aztán hangos zene kíséretében 12-kor hazamentünk. Másnap már a végállapotba kerültünk, és halálra oltogattuk egymást kedvenc uncsitesómmal, de a vicces értelmében a dolognak. Tegnap este pedig elindultunk... nem akartam, nagyon nem. Még nagyszüleim is próbáltak vigasztalni, hogy csak egy  hónap és megint megyek... az olyan hosszú idő... De eladtam a telómat, és megvettem álmaim telóját (samsung s5230 La'Fleur)... és imádom... bár a hatásáról nem mesélnék (anyuféle...)... szóval elektronikailag happytime van.

Látom amíg nem voltam itthon, addig sok fejlemény történt egy nagyon kedves lány nagyon kib***ós érzelmi életében... örülök, hogy volt  bátorsága rendezni a dolgokat:)