Ma délután ment haza Orsi, merthogy tegnap áthozták a szülei. Nem is tudom, mi lenne, ha Ő és Szilviám nem lennének... eddig bediliztem volna. Komoly dolog a szerelem úgy érzem... végre nincs több 1hónapos kapcsolat, nincs több pasihiány, nincs több várakozás, mert itt van... itt... jobban mondva 640 km-re. Filozofáltunk sokat Vele, hogy ennyire könnyen hogy sikerült egy teljesen tökéletes kapcsolatot összehozni?? Teljesen tökéletes? Ha együtt vagyunk/lennénk az lenne. De sajnos ott az a pár km. Semmi nem megy egyszerűen, mindenért meg kell küzdeni... szerintem az egyik legkegyetlenebb dolog, amikor szerelmes vagy, akit szeretsz az viszont szeret, de a körülmények nem engedik, hogy együtt legyetek... egész nap nézed az órát, hogy még csak ennyi az idő? Ekkor telik a leglassabban... és amikor belegondolsz, hogy 4 napja ilyenkor... elkap a sírógörcs, és azzal nyugtatod magad, hogy 3 hónap maximum, és esetleg láthatod...
Váltsunk témát... Jó itthon, mert itt van Orsi, Szilvi, Zitta, Maci, Laci... és mert valakik vártak haza, kicsit könnyítette a hazajövetelt. Aztán itt van net, nem úgy, mint a távolabbi otthon...
Uhh... ma nagyon jó nap volt, az sms-ek szempontjából. Szeretem, és ez tény... ha Róla van szó, bármit megtennék... nem lesz vége sosem:)
egy szám, amiről folyton eszembe jut a nyár szenvedősebb része(L)
