Ülök a könyveim fölött, az asztalomhoz húztam a hatalmas fotelomat, kortyolgatom a forró kávémat, nyitva az ablak. Hideg van, az ablakot be kellene csukni, el kellene kezdeni tanulni. De ilyenkor nincs kedvem hozzá. Nincs kedvem semmihez és senkihez, csak ülni és nézni magam elé, nincs kedvem gondolkodni és álmodozni meg végképp. Nem akarok semmit mondani, még megmozdulni sem. Csak kinézni az ablakon... azt szeretném... ha nem esne az eső, és lenne egy kis nyár hangulatom. De nincs... mintha ősz lenne. El szeretném rakni a könyveimet, kikapcsolni a gépet és olvasni, valami jót, ami nem az én világom... de nem lehet, tanulni kell. Nem tudok... semmit... legszívesebben átaludnám a holnapot, és mindenki csináljon amit akar, én semmit nem akarok.