Pénteken KIDS volt, délelőtt és délután kosár délben pedig atlétika. Teljesen úgy tűnt, hogy rendbe jött a lábam. A meccset természetesen végig erőltetett játékban játszottuk volna Lizával, ha kedves tanárúr az összes negyedben 5 percre Lizát ki nem állította volna... így én voltam az állandó a pályán... volt pár fault is nekem is meg ellenem is, és még büntetőt is sikerült dobnom. A bokám meg egyszer úgy döntött, hogy ennyi elég. A bíró cseszekedett egy sort, aztán lefújták a meccset, megint szétvertek... (mert aki egyesületben kosarazik, az megteheti, hogy hagyja a labdát elgurulni a lába mellett...) mind1, nem egy vagy két emberen múlt a dolog. Aztán fölmentem a suliba Orsiék elé, és a szervezőbrigád megint villantott egyet a lengyeleknek, a lépcsőfordulót telerakták képekkel:D (eddig miért nem???:D) Miután Orsi lelépett, Lacival átsétáltunk a TF pályára. Bemelegítés, majd jöhet a magasugrás... egy ideig még ment is, csak hát mégsem jött rendbe a lábam, az utolsó ugrásnál már alig bírtam ráállni, így sikerült a várt magasságnál jóval alacsonyabbat ugrani... nembaj, érem így is van és két belépő az atlétika Európa Bajnokságra:P. Nagy büszkeséggel tölt el, hogy Orsi, Zita és Laci is éremmel gazdagodtak:D... főleg Orsi teljesítménye a lenyűgöző:D. A délutáni meccsre meg alap, hogy nem tudtam menni...:(

Este anyu elment, maradtam a fiúkkal. Szombaton is volt egy meccsünk, de fölösleges lett volna bemennem. Jobban tűrtem a pótmama szerepet mint hittem, de azért jólenne már visszarázódni a régi kerékvágásba. Már csak ezt a hetet kell kibírni, aztán hawai van. Legyen már június 10 és aztán 11:D