Elég későn jutottam gép elé... de nincs sok kedvem és időm mostanában ódákat zengeni. Ma már hulla vagyok, úgyhogy nem kizárt, hogy ebből a bejegyzésből kisregény lesz. De nem bírom... kész... Kb egy hónapja új lány érkezett az évfolyamba, már akinek új. Nagyon megörültem, először úgy tűnt, hogy változott. Támaszpont vagyok neki, nem akarom bántani, így pár napig/hétig távol tartom magam tőle. Nem változott meg picit sem. Pont olyan a kritikája, mint ezelőtt. De én változtam, és fura neki. Csak ne igyekezne felállítani a régi nézeteit velem szemben, és ne akarná érzékeltetni, hogy valaha ő is lenézett. A barátaim szerint nagy tűrőképességgel rendelkezem... de már sikerült a kritikus határt átlépnie. A másik meg, hogy itthon sincs nyugi... megint közvetítő lettem. Ja és lelki szemetes is... ISTENEM, mik mennek az osztályban, ami a pár választást illeti (Maci, ez rád nem vonatkozik:P). Ezen legalább nem kell aggódnom. Az oké, hogy keresztbe-kasul visszautasítják egymást, de miért van kiakadva az aki visszautasított valakit, hogy hoppá, ő sem kell senkinek... eszem megáll, és 2 órán keresztül hallgatom, hogy ő a szegény... Na meg az osztályközösség minősége szülőin is észlelhető... szerintem alapból a gének taszítják egymást. Legalább hoztuk a formánkat szülők terén is, senkinek nem jó semmi. 

Ami viszont feldob, hogy önbizalom pótlásból nem szenvedek hiányt:)... és várom már a szombatot, a hétfőt, és május 14-ét! XD