...napom volt. Latin eltelt, matekon már zsigerből oldjuk a feladatokat... mindig elhatározom, hogy jegyzetelek, ennél tovább nem jutok. Nyelvtan valami iszonyat volt. A fél osztály jelképes egyest kapott, olyan anyagra, amit a tanár le sem adott... aztán kiakadt, hogy mekkora lúzerek vagyunk:D milyen meglepő... csatlakozott a tanárok azon csoportjához, akik ezt vallják, vagyis akik minket tanítanak, úgyhogy sok újat nem mondott. Rajzon aludtam egy jót... bioszon 20 perces tz volt, ráírtam, hogy hiányoztam, betippeltem pár kérdést, és szintén aludtam... úgyis javíthatok alapon. Vajda is rendes volt, nem kell pénteken tz-t írnom töriből, majd kedden. Edzés előtt egy jót beszélgettünk Lettivel. Pasikról. És annyira jó nekem:)... úgy élvezem, hogy csak egy kicsit is irigyek a csajok:P bár alaptalanul hiszik azt, hogy nekem mennyire könnyű, mert véremben van a hódítás. Nem könnyű. Ezt hívják szerencsének, vagy a sors kezének. Persze tenni is kell érte (igen Letti, ez neked szól). Gondolom, téged ismerve, nem szólítottad le a metrón... nem vagyok híve ennek, de komolyan legközelebb kitalálok valamit, odamegyek és bemutatlak neki és ez most komoly... ismersz:P. Szóval visszatérve, edzés. Nagyon jó volt, bár szaladgálhattunk volna többet. Ebben még jó vagyok, és kicsit egót is növel:D... letámadásoknál iszonyú jó érzés, hogy nem tudják elvenni a labdát, és senki nem mer engem fogni. De Liza nekem is kihívás:) és jó volt, hogy edzés közepén beesett, ő is kézilabdázott, nem fél nekimenni az embernek, és gyors. Oka van, amiért folyton  egymás ellen vagyunk. De heti egy edzés nem elég, ha nem akarunk utolsók lenni a sulik között. Viszonylag későn értem haza, ilyenkor álmodozik az ember. És hiányzik... nagyon...ღ