Nem szeretem ezt az érzést... egy ideig várni valamire nagyon, aztán ahogy eljön a várva várt pillanat/nap, utána kihal minden. Nagyon jó volt a tegnapi napom, használva valakinek a szavait: Mesés. Minden teljesen jó  volt, nem késett a vonatom, jókat sétáltam valakivel, forrócsokiztunk meg voltunk a sulimnál, aztán Mekiben, és a borsnak egy tulajdonságát is megismertem... de amin nagyon meglepődtem, az egy szál sárga rózsa volt... és meg tudom szárítani:). A legjobb hangulata az egésznek szerintem a Millenárisban volt... mert nagyon szeretem este kivilágítva. Szóval, köszönöm neked Valaki, hogy kicsit kirántottál a szürke hétköznapok közül!