Most kipróbálom, milyen az opera... lehet hogy ezzel is megfertőződtem, tiszta profi, hogy helyesírást is ellenőriz. Ma viszonylag korán, 9 előtt keltem föl, elmentem bevásárolni, és azóta kisebb nagyobb megszakításokkal olvasok, és nagyon lassan megy :( alig olvastam 130 oldalt. még hátravan kb. ugyanennyi. De hasonlóságot találtam Emma Bovary és köztem. Túl sok szerelmes sztorit olvasott, és a szerelmet úgy képzeli el, mint egy hatalmas hurrikánt, ami hirtelen és nagy erővel jön, és maga mögött hagy egy hatalmas lángoló tüzet, ami örökké ég. (Tyű de metaforikus voltam.) És igazából én is így képzelem el, és igaza van Orsinak (mint mindig), le kellene állni róla. A tökéletes úgy sem létezik, az örök szerelem meg még úgy sem. Ha túl nagyok az elvárások, akkor nem lehet olyan embert találni, aki kibírja. 

De mondjuk ha talál Bovaryné egy olyan férfit, aki kicsit is megdobogtatja a szívét, és kicsit hasonlít a regényekben leírt hősre, rögtön beleszeret. Vagyis kis idő elteltével, ami után megismeri, és vannak emlékei az együtt töltött pillanatokról. Azt nem tudom, hogy ez mennyire hasonlóság, majd megkérdezem Orsit, ő mint kívülálló, biztosan tudja. 

Megint túlelmélkedtem az időt, olvasni kéne:(