Elegem van, és nem kicsit. Miért kell megfelelnem olyannak, aki elvileg a világon a legjobban szeret?? Miért kell beszámolnom az aktuális életérzésemről 17 és fél évesen? És miért nem merem a szemébe mondani, hogy nem vagyok olyan mint ő? Ha eddig nem voltunk mintacsalád, most már szerintem késő. Legalábbis nálam. Miért nem vagyok úgy jó, ahogy vagyok????????? Jajjjj ennyi hülyeséget összehordtam megint... már én unom. Én is azt akarok csinálni, amit akarok... annyira lehetetlen. Mind1.
Ilyen hangulatban végigbőgtem, de nagyon szép film, Szerelmünk lapjai, avagy The Notebook:
