Jól indult a nap, nem volt reggel útitárs és mivel fél 12-re a memoritert is megtanultam, a vonaton nyugisan nézelődtem. Első óra irodalom, tz. Könnyű volt, remélem majd a jegyen is meglátszik. A fizika kiselőadás hiányosságait is tudtam pótolni szünetben a könyvtári gépen, ami miatt matekról késtem (ebben az évben először)  de a tancinéninek nem tűnt fel, beosontam észrevétlenül... a fegyelmezetlenség előnye. Tesin erőnlétiztünk, annyira jó volt:D. Majd angol és végül fizika. Kicsit izgultam, de csak ameddig elkezdtem, mert ritkán tartok előadást... de tény, hogy az atomreaktorok nagyon jó és érthető téma. Főleg ha a tanárúr is meg van vele elégedve, és nem egészíti ki semmivel, csak kis érdekességgel. Aztán atlétika, ahol faktosok osztályozója volt, és szenvedtek a 120 cm-vel :).  Hihetetlen, hogy mennyit segít egy kis lábmunka önszorgalomból (amiért Ádis is büszke volt), a 135-öt 10 cm plusszal ugrottam át... csak ne lettem volna ennyire elborult egy kis siker után, és nem hülyültem volna Ádissal, akkor nem ugrálgattam volna fegyelmezetlenül, nem estem volna rá a rúdra, nem ijedtem volna meg, és tudtam volna még ugrálni... még mindig fájdogál, de a kids-es esésemnél nem durvább:P... ja és azért, hogy ne égjek be kids-en, külön edzéstervet készít nekem a tanárnő:P... aztán levezetésként egy kis röpi meg kosár Lettivel, aztán rohanás haza. 

Tehát az én kis fortunám ma is megtalált, és hintett egy kis szerencseport... bárcsak más téren is megtalálna... mondjuk összehozhatna egy találkozási lehetőséget valakivel... majd megsúgom neki:)