A közvélemény azt mondja, hogy a nőket nehéz megérteni. Szerintem ez akkor igaz, ha bővítjük a "néha"-val. De a fiúkat is néha nehéz megérteni, úgyhogy a közvélemény kijelentése felesleges, mert senkit nem lehet néha megérteni. És csak egy valakit nem értek, vagyis nem tudok megérteni. Én pl ha meglátnék egy olyan srácot, akihez volt közöm valaha is, de vége (komolyan és végleg), és éppen egy csoportban áll, a barátai veszik körül (akiket esetleg ismerek, és tudom, hogy nem kedvelnek túlságosan), kisebb szívroham társaságában próbálnék felszívódni 2mp-n belül. Ez úgy látszik, hogy visszafelé (srác látja meg a lányt) nem működik egyeseknél. De ki kérte, hogy egy váratlan pillanatban odaállítson köszönni, és megmutatni, hogy még él. Orsi megjegyezte, hogy olyan pillantást, amilyet vetettem a baromra, még sosem látott tőlem, és reméli nem is fog. Gondolom gyilkoltam hidegvérrel... de nem eléggé...

Amúgy aranyos volt Orsi, a vonatnál várt:) tiszta meglepi volt. Aztán gooo Tác-Gorsium, találtunk élő Vénusz szobrot, Ciceró ókori cigicsikkét, műemlékvirágot és megtudtuk, hogy hogyan fűtötték az épületeket... egyenként... mindegyik laknál kielemezte a fekete sapis óvónéni. Majd buszon a szokásos kitörés, hogy hiányziiiiiik, aztán Orsi idejét raboltam picit, és most itthon vagyok. Holnaptól pedig nem hidegvérrel, hanem bájosan gyilkolok... csak lassan forgatom a kést... egyszer csak megunja, és belátja, hogy én is lehetek boldog, bármit is tesz ellene...