Nagyon ébren voltam reggel... olvastam a vonaton!! Napsütésben sétáltam fel a suliba, jól indult a nap. Amikor beértem senki nem mondott semmit:D Zita megkapta az ajándékát, tetszett neki nagyon (mondjuk el is vártam:D). Beértek Orsiék, és őszintén kicsit megijedtem. Jó kedve volt, de mégsem... megkértem, hogy üljön mellém, visszautasította. Kérdeztem: "baj van?" erre: "majd elmondom". Irodalmon fogalmazást írtam, nagyon elrontottam... kb amennyire lehet. Szünetben kerültem Orsit, gondoltam így könnyebb neki, ha velem van baja. Következő óra matek volt. Mögöttem ül általában, kérdezte hogy mi újság velem és Zsoltival... gondoltam hogy ha ki akarok szedni valamit belőle, azt úgy érhetem el, ha hajlandó mellém ülni... szóval faarcot vágtam, mondtam: "ő jól van" ekkor kezdte érdekelni a dolog. Mondtam, hogy majd mesélek ha érdekli (faarc maradt)... elsápadt. Odaült mellém:P egy jó kis dumát lenyomtam neki, hogy mi történt, teljesen kikészült, de mivel nem bírtam tovább elröhögtem magam... erre feloldódott, és közölte, hogy nagyon nem jó vicc volt. De mesélt, és nem én voltam a fő problémája... Teszteltem én is őt, nem rossz indulatból. Csoda hogy barátnők vagyunk. Annyira egymás ellentétei vagyunk, hogy egy kívülállónak néha fáj. Éppen ezért hihetetlen a csaj... nemtudom hogyan csinálja... nálam egy olyan eset után, ami vele történt, nem 2 nap az engesztelődés. Nem teszem közzé a sztorit, de nagy tanulsága van: ne teszteld a párodat... ha nem szeret úgyis megérzed!

Tesin a tanárnő agyon dicsért, és akkora ötöst kaptam a leütésre, mint egy ház:D komolyan eddig nem volt a szívem csücske a röplabda, nem is tudtam mit kezdeni a labdával... de arra rájöttem, hogy azokat a sportokat szeretem, aminek van üteme. Vagyis mindegyiknek van, inkább azokat, amelyekre rá is érzek. Ma sikerült... és az is csodának minősül, hogy 4 szervából 3 tuti pont... Angolon túlteljesítettem magam, a fizikánk meg elmaradt:( :) így 4 órám volt. Lettivel ingáztunk a batyi és a moszkva között, majd irány haza... nem rég fejeztem be a törit... vagyis hagytam abba, mert még lehetne tanulni, de másra is kell. Na megint szómenésem volt... páááá