Avagy a rendezetlen ősállapot, vagy az anyagok alaktalan zűrzavarának istenét köszöntöm édes otthonomban. Mi sem jobb annál, mikor hulla betegen hallgathatja az ember a szülei veszekedését, vagy az anyukája dühkitöréseit nőnapon? De végre elhitték, hogy beteg vagyok! 38.5 fölötti láz már náluk sem vicc, és a doki is eltiltott a közösségtől ezen a héten. Mondjuk nem valami kellemes, az tény, néha mint egy faragásban levő kőbábú, úgy érzem magam. De legalább aludni tudok :D.
És ettől az egy számtól nem fáj a fejem, és olyan nyugis:
