Ma egy nagyon meglepő dolog történt. Vagyis meglepődtem egy váratlan személy miatt. Ugyanis tesióra előtt Orsival éppen a szokásos agymenésünket folytattuk, amikor megláttam valakit kb 2 méterre tőlem. Néztem, hogy hű de ismerős... és félhangosan felkiáltottam: Anna! odaszaladtam, és egymás nyakába borultunk. Anna ugyanis az egyik volt osztálytársam, aki mától az én sulimba jár. Annyira megörültem, és egy csomót dumáltunk.

Aztán atlétika... és Letti megvárt. Közben megint jófej voltam, egy olyan személlyel, aki velem nagyon nem az. Beszélgettünk úgy 2 órát Lettivel, és olyat mondott, amitől még jobban elment a kedvem az egész jófejséges dologtól. Ugyanis a kis tapló msn-en mond kritikát rólam olyan személy(ek)nek, aki(k) jóban van(nak) velem, hogy tutira visszahalljam. Csak ha egyszer azt mondja, hogy így meg úgy szeret, minek kell kritizálni pl a külsőmet??? UNOM, hogy én vagyok a jófej lábtörlő. De most ez sem tudja letörni a hangulatom, mert most éppen minden tökéletes.