Ma 9 óta megállás nélkül törizek... most pici pihi meg vacsi volt. Hihetetlen, tegnap még szentül meg voltam győződve, hogy mindegyik tételből legrosszabb esetben 4-re tudnék vizsgázni... de ma minden remény elszállt. Keverem az évszámokat, a társadalmi rétegeket az adott korokban, de még egy pici reménysugár maradt, hogy 1: még van kis energiám átfutni pár tételt, 2: remélem a holnapi forrás, amit a tétel mellé kapok, használható lesz. Csak már annyit tanultam, hogy fáj a fejem, és többet időztem ismétléssel, mint tanulással, és ez nagyon idegestő. De legalább mások is így érzik magukat, szóval hogy ők sem tudnak semmit, kivéve Orsit:) és nagyon büszke leszek rá holnap, hogy jól vizsgázik majd, mert ő meg tudja csinálni... és remélem nekem is sikerül min. 3-ra :S.

Ma amúgy semmi extra nem volt, reggel anyuék elmentek vásárolni, és azidő alatt tudtam tanulni, aztán hangzavar... és hangzavar... és nem lehet nyugton maradni, de megszokom, már nem sokat leszek itthon. Már alig várom a szombatot, vagy a holnap du-t... túl leszek az év legnehezebb napján, vásárolunk Orsival, Olginak (nénikémnek) ajándékot csinálok, mert holnap lesz a szülinapja, és hétvégén jönnek. Szombaton meg véééégre csajos estét tartunk, és morrisonsba megyünk Orsival, és ottalszom.

Olyan fura... és rossz, hogy nincs pasim. Lehetne, nem is egy, de túl nagyok az elvárásaim. Pedig sok olyan srác van, aki olyan, amilyet keresek, de velük nehéz:( és énis nehéz eset vagyok. Most megint rámjött a lelkizés, már ideje volt. Az elmúlt napokban nagyon sokan, akikkel eddig jól elvoltam, elkezdtek irritálni a suliban, és ezt ők is észrevették, sajnos:( és nemtudom miért... majd kiheverem... most pedig vár Károly Róbert gazdaságpolitikája.