Ezt a bejegyzést csak és kizárólag Zitta kedvéért írom:) és azért, hogy nehogy könyvet kezdjen el olvasni:P.
Beteg vagyok... nem mehetek suliba szünetig... :D... valamiért boldogít a tudat, hogy már szünet van:). Még van pár napom Erdélyig. Ha nem lenne ott valaki akiért megyek, hanem úgy mennék mint ezelőtt, akkor ez az egy hét villámgyorsan telne el, de szokásához híven ólomcsizmában lépked. Hősök vagyunk, az tény, ennyit nemtudom ki bírna ki a másikért, mi ez ha nem tényleg az igazi szerelem?:) És mint azt mindig mondom, szerintem mindegyik párkapcsolat valamiért nehéz. Attól mert találkoztok (Zitta-Maci) szinte minden nap, biztos van valami más ami nehéz. Nekem oké, egy picit nehezebb, de csak a távolság miatt, másképpen minden rendben van:) olyan szinten minden, hogy minden:) ennyire szeretve még nem voltam s ennyire se szerettem még senkit:).
Most jó hangulatom van:). Egész nap pihengetek meg beszélgetek és lazulok. Nincs sírós hangulatom és anyuval is minden oké. Ma délelőtt pl Lackóval néztünk mesét, olyan egy imádnivaló gyerkőc:). Sikerült feltankolnom rossz jegyekből, főleg a fizika lett kriminális... de nem érdekel:).
Na de most megyek, csinálok mást is:)
Nagyon Szeretlek!:)
