Ma úgy döntöttem, hogy leadom az angol faktot, mert csak ketten vagyunk, és a másik csaj érettségiig csak 8. órában lesz fakton, az azt jelenti, hogy egyedül ülnék +2 órát a semmiért hétfőnként. Aztán Gallatz tanárnő is elkapott ma tesin, hogy hétfőnként 6. órában mehetnék atlétikára, mert pótfaktot tart, és általában max 2-en vannak. És a fizika tanár is kérdőre vont, hogy csütörtökön megyek faktra? Ezek után döntöttem: Hétfőn atlétika, angol nincs, csütörtökön fizika fakt. Jókor jövök rá, hogy rá kellene gyúrni a dolgokra, mert emelteznem kell matekból és fizikából... vagyis októberben megyek középszintűzni belőlük... HURRÁ!!!

Na mindegy. Ma már voltam atlétikán, és velem együtt 3-an voltunk, és magasugrás volt (ebben nálam kimerül az atlétika fogalma). És csak azért kell járnom, mert tavaly rekordot döntöttem 140 cm-vel, és kidsen 2. lettem. De ma nem ment valami fényesen. 130-nál már szenvedtem, mondjuk fáradt is voltam. Úgy döntöttem, levezetek és hazamegyek. Aztán a csajszi, (aki addig nem tudta átugrani a 130-at) átugrotta, így felébredt bennem a versenyszellem, és nekem is sikerült... ezután a tanárnőtöl kedves megjegyzést kaptam hogy csak akkor megy, ha ellenfelem van:D... de ez igaz, és mindenben. Ha valaki motivál a teljesítményével, akkor össze tudom szedni magam... ennek fényében remélem sikerül majd a tanulás is...