Február 14. A szerelmesek napja. Mindenhonnan csöpög a rózsaszín és a szivecske, a szerelmes pár idilli képe és a teljesen valódi szerelem látszata. És mi van azokkal, akik nem szerelmesek? Vagy éppen nincs párjuk? Ez a nap eszükbe juttatja, hogy nincs olyan ember aki szeretné őket, vagy akit szeretni tudnának per pillanat, vagy ha van, akkor még nem meri szeretni, vagy nem tudja szeretni, vagy esély sincs rá, hogy szerethesse, és a napját egy tábla csoki és egy cuki maci társaságában tölti édeshármasban. És amúgy is, ha két ember szereti egymást, akkor minden nap szereti, és a fordulókat ünneplik meg, miért kell külön legyen globális napja a szerelmeseknek? Persze jó érzés, ha ezen a napon megemlékeznek arról, hogy szeretik egymást, és együtt töltik ezt a napot, de akinek nincs akivel töltenie ezt a napot, annak csak rossz érzés, hogy miért nincs? Fél attól, hogyha lenne, akkor előbb utóbb vége lenne, mert a tapasztalat ezt mutatja, és így áll hozzá minden lehetőséghez, és valentin napon átgondolja ezt a felfogást, és igazat ad magának, pedig ez hülyeség. Vagy már akkorát csalódott, hogy nem akar még egyet, pedig ez is hülyeség. De ez a nap arra is jó, ha valaki hirtelen elhatározásból bevalljon valakinek valamit, ami vagy sikeres, vagy végzetes. Persze olyan párok is vannak, akiknem ünneplik meg ezt a napot, vagy megemlékeznek róla, de nem halmozzák el egymást szivecskés I love you-s macikkal...

Kicsit összefüggéstelen, de kitört belőlem. Szóóóval... mindenkinek Boldog Valentin Napot!